Kiborultam, szar anya vagyok. Hová fordulhatok?
Nehezen jött össze a baba, volt egy missed ab-om is, és az után még másfél évet vártunk a mostani babánkra. Nagyon-nagyon akartuk, vártuk.
Mindig is anyaszerepben képzeltem el magam. Gyerekekkel is dolgoztam 4 évig a jelenlegi munkám előtt. Ez volt a legnagyobb vágyam, hogy anya lehessek.
Most itt van a baba. Végigkínlódtuk az első hasfájós 3 hónapot, ami után azt mondják, hogy minden szebb lesz. Nem hogy nem szebb, de egyre rosszabb. 5 hónapos most. Az első 3 hónap nehéz volt, de úgy éreztem, hogy imádom a gyerekemet. Még mindig imádom, ne értsétek félre, és okos, és ügyes, és aranyos, és kisbaba, szóval nem tehet semmiről... De én ezt nem élvezem. Egyáltalán. Az első 3 hónapban végigaludta az éjszakákat. Mostmár nem. Nagyon nem. De nappal sem alszik, max 20-40 perceket, azt is úgy kell kiszenvedni belőle, altatni, mert egyébként meg túlfárasztja magát és üvölt... MINDIG üvölt. Szóval felébred, akkor 10-15 percig cuki, játszik, nevetgél, mosolyog, (ilyenkor szoktam gyorsan kivinni sétálni is minél tempósabban) aztán elfárad és üvölt, meg vergődik, meg semmi sem jó. Már kézben sem mindig jó, lent sem jó, ha énekelek, ha a fejem tetején pörgök, akkor sem jó. Evéssel (szoptatom) is szórakozik, feszíti magát, hogy ő nem eszik - ja, fél óra múlva meg mégis eszik. De addig azon vergődik, hogy éhes, de ha cicire teszem akkor feszíti magát és nem hajlandó enni. Ezt játsszuk egész nap. Este-éjjel hajlandó normálisan enni, gondolom ezért is ébred fel kb. százszor... Szörnyen érzem magam, idegesnek érzem magam, oké, hogy vannak szép pillanatok, de beárnyékolja a nap 80%-a, amikor szenvedünk... Haragszom magamra, hogy nem tudom lazábban felfogni, vagy jobban elfogadni a helyzetet, nem tudom élvezni, vagy nem is tudom...nem mondom, hogy nem szeretem a gyerekemet, mert néha elolvadok tőle, de valamikor meg egyszerűen kikészít, hogy nem tudok vele mit kezdeni, csak vinnyog, sír, általában komoly probléma nélkül (a fáradtság a problémája az esetek 90%-ban...vagy az, hogy enne, de ha mellre rakom nem eszik.)néha úgy érzem hogy nem kellett volna szülnöm, és a gyerekemet sajnálom a legjobban, hogy én jutottam neki és nem egy jobb anya, aki erre fel van készülve... Nekem ez nem megy.
Mindegy, a kérdésem az, hogy hova tudnék menni ilyenkor, kivel tudnék beszélni? Pszichológussal? A terhesség előtt jártam pszichológushoz, de azt a tarifát most nem tudjuk kifizetni...legalábbis heti szinten nem. Plusz nekem semmit nem segített akkor sem, kétlem, hogy most segítene bármit is. Plusz hova tegyem addig a gyereket? Nincs más segítségem, csak a férjem van, de ő dolgozik is.
Elég nagy ostobaság azt állítani, hogy mindenkinek szar minden, max megjátszák, hogy nem. Azért nehogy már. Na meg azt állítani, hogy nem tudni mennyire nehéz.. Amikor mindenhol leírják,hogy ez bizony kemény meló...
És nem, nem normális ennyire kilenni. Az a baba azért sír, mert valami nem jó. Meg kell találni az okát és orvosolni. Ja, akkor nem lehetne panaszkodni? Ma már mindenki imádja ha sajnálják.
Az is, hogy valamelyik válaszoló enni se tud amikor jókedvű a gyerek... Ha tényleg nem tudja megoldási, az életképtelenség.
Nekem ez életem egyik legszebb időszaka. Imádom a kisfiam, hogy minden nap más, mindig újat tud, ahogy rám kacag és huncutkodik. Sokkal inkább ez marad meg mint a fáradság. És nem, nem egy totál gondtalan baba. Szokott sírni, nehéz elaltatni, 2 hónapig le se lehetett szedni a ciciről. De attól még nem csak túlélni akarom a napokat.
Na lehet lepontozni.
Köszönöm a biztatást, tapasztalatokat.
21-esre nem reagálnék, az unatkozó, rosszindulatú semmitmondókra nem pazarolnám az energiámat.
Utolsó: érdekes, én is gondoltam a refluxra. Az, hogy nagyon sokat kell büfiznie, és nagyon nehezen jönnek ki neki, az jelenthet ilyet? Jeleztük a doktornőnek, szerinte csak mohón eszik... De egyébként ez is egy napi "vergődés" nála, megszabadulni a büfiktől...
Ezt a dolgot megoldaná a hozzátáplálás? Csak 6.hónap után akartuk elkezdeni, de egyre inkább hajlok afelé, hogy előbb kéne, már nagyon azt látom a babán, hogy megérett rá...Pár nap múlva 5 hónapos
Köszi, megnézetjük.
Nem azzal van a baj, hogy másként gondolod, hanem a stílussal amiben írod. De ezt tudod te nagyon jól, miért kell magyarázni... Pl. egyet értek azzal, hogy nem mindenki babája nehéz természetű, és valakinek könnyebb, tudom, mert látom a környezetemben. Meg alapvető dolog, hogy minden baba más. De a megjegyzésekre, hogy "azért sír mert baja van, de nekünk könnyebb panaszkodni" baromira nincs szükség. Szerinted a sírós babák anyukái nem próbálnak meg mindent megtenni és mindenre megoldást találni minden idegszálukkal, miközben sajnálják a gyereküket?
Nekem is vannak időszakok, napok, amikor odáig vagyok, hogy nekem is ez életem legszebb időszaka, és a legcsodásabb dolog ami velem történt, de vannak kínlódós, szenvedős napok, amikor nehéz rajongani a dolgokért.
Ha neked nincs ilyen, örülj neki, de nem kell beszólni annak, akinek nehezebb (nem tudhatod kinek mennyire nehéz) vagy ha valaki szimplán nehezebben éli meg ugyanazt, mint te.
Lehet, hogy te nem úgy szántad. De sokan tényleg csak panaszkodnak és semmi se jó nekik.
A héten is a védőnő él panaszkodott 2 anyuka. Az ő babájuk csak este 1ptől reggel hétig alszik, olyan fáradtak... Pf. Az enyém reggel 7ig kétszer felel. Nem tudtam sajnálni őket.
Ne haragudj, nem rossznak szántam a hozzászólásom. De neten sajnos olyan hangsúlyt lehet hozzáképzelni amit sikerül. És az nem biztos, hogy ugyan az, mint aminek szánom.
Nyugodj meg, lesz ez még könnyebb is. Minél nagyobb lesz.
Nálunk az első 2 hónap nagyon nehéz volt. Szinte le se lehetett tenni. Segítségünk nincs, messze acsalád.
De napról napra jobban elvan, mindig kicsit könnyebb.
Próbáld a szép dolgokat, az apróságokat is észrevenni, nem azon görcsöl i, hogy milyen anya vagy. A te babának biztos te vagy a legjobb.🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!