8 hónapos babának ne “kellene” már jobban kötődnie az édesanyjához?

Lányom pár napon belül 8 hónapot tölti. Korabban is észrevettem mar hogy különösebben nem foglalkozik velem. A férjemre pl. mai napig sokkal többet vigyorog, csak ha meglátja mosolyog. Mikor elkezdett maszni 7 hónaposan, akkor volt egy pár hét amikor sokat sirt, kezben akart lenni, de úgy gondolom hogy az inkább mozgásfejlődés volt. Éjjel 5,5-6 hónapos kora óta vannak sírva ébredések amikor felvesszük és már elernyed, alszik is vissza, de úgy tudom a szeparációs szorongás az azért nem így néz ki. Bár ezek ilyen riadt ébredéseknek tűnnek, de szerintem inkább a foga a ludas.

Nem várom a szepat, mert nővérem gyerekéből kiindulva elég nehéz egy időszak. De jo volna latni, érezni hogy en vagyok az anyukaja. Tegnap pl egy hetvegi családi rendezvényen voltunk és a gyerekem mindenki karjaban jol erezte magat, még csak a szemével sem keresett, mindenkire mosolygott. Ráadásul rám vissza se mosolygott mindig. Ha kimentem a szobabol, észre sem vette. Nem akart az én ölembe kéretőzni vagy ilyesmi. Ezeket a családtagokat nagyrèszt keveset látja, bár voltak ott olyanok is, akiket valamivel többször, de ez nem jelentett gondot, jól elvolt mindenkivel. Idegenektől sem fél, soha nem sírt ha idegen közeledett, vagy beszélt hizzá. Ferjem azt mondja örüljek neki, de nekem valahogy hianyzik az erzes, hogy lássam rajta, hogy én vagyok az anyukája. Itthon is mászik mikdenfelé, de nem utánam. Siman kimegy nélkülem a szobából. Ha én kimegyek akkor elindul a nyomomba, de az első érdekesebb dolog eltériti🤷🏻‍♀️ Légyszi ne hurrogjatok le, mert szoptatni se tudtam és felek hogy valamit én csinálok rosszul aztán ezért van ez így.

Ebben a korban volt valakinek hasonlo habitusu babája? Kesobb nem volt ebbol semmi problema?