Van itt olyan aki megbánta hogy gyereket vállalt?

Sok olyan nő és férfi van, aki megbánta. Viszont még egy anonim oldalon sem merik vállalni, mert egyből jönne pár ember, akik szétszednék őket.

A testvérem példáját el tudom mesélni neked. Elég hamar kiderült, hogy a gyerekkel komoly bajok lesznek. Még az orvos is a terhesség megszakítását javasolta. De a sógornőmet a családja agyon szekálta, hogy az orvos biztos téved. Nem így volt. Megszületett az unokaöcsém nagyon betegen. Kórházról kórházra jártak, hátha tudnak segíteni. Most ott tartanak, hogy a sógornőm otthon kell legyen folyamatosan a gyerekkel. A testvérem pedig 2 munkahelyen dolgozik és még eljár néha feketén is, hogy mindent ki tudjanak fizetni (albérlet, gyógyszerek, tápszerek, fejlesztő).

Mind a ketten megbánták, hogy nem vetették el, amikor az orvos mondta.

En nem bantam meg, imadom a gyerekemet, de amikor hazajottunk a korhazbol es azt se tudtam mivan... sir, miert sir, egyalatalan tudja e hogy en ki vagyok, en tudom hogy az anyja vagyok megis olyan erzes mintha nem is ismernem ezt a gyereket akkor vajon o hogy erez, nem akar ennk miert nem hisz mar 4 oraja nem evett, uristen sugarba bukik ez most bukas v hanyas, nagyon kohog szinte fullad te jo eg vigyem korhazba... es hasonlok az elso egy hetben... hat neha arra gondoltam h te jo eg most ez lesz eletem vegeig h mindig egy uj fejezet es fogalmam nem lesz semmirol es az egesz eletem egy aggodas lesz h vajon jol csinalom e minden oke vele... kellett ez nekem?!

Na ilyen gondolotataim voltak es szornyen ereztem magam miatta. De egy het utan ahogy ereztem hogy csiszolodunk ossze es egyre jobban kiismerem, elmultak ezek az erzesek es mefkezdodott az a nehezsegekkel teli csoa amit gyereknevelesnek hivnak

Nálunk inkább a férjem szeretett volna gyereket, én túl önző voltam az egész gyerekvállaláshoz...

A terhességemmel semmi probléma nem volt, bár a végén császárral szültem. Hát az első 1 hónap nekem nagyon kemény volt. Egy nagyon hasfájós babánk lett, és hogy nem tudok menni sehova, a folytonos sírás kikészített....

Nekem voltak öngyilkos gondolataim, meg hogy fogom magam és lelépek. Aztán ahogy összecsiszolódtunk meg gondolom a hormonok beálltak, ezek szépen elmúltak. Imádom a lányomat, bár azt nem mondom hogy nem akadok ki, mikor este az istenért nem akar aludni. :-D

Nem bántam meg, tervezett gyerek volt, de valóban az első 2-3 hónap KATASZTROFÁLIS volt! Ugyan ezek a gondolatok voltak nálam is: "kellett ez nekem?! itt hagyok mindent a fenébe, összepakolok és lelépek. Mi lenne ha felvágnám az ereimet én ezt nem bírom" stb... stb..

Aztán szépen kialakult minden, rám mosolygott, kacagni kezdett, ölelni, kimodnani hogy anya stb.... gyönyörű és csodálatos dolog a gyereknevelés, de nem könnyű!!!

Jelen!

Ot hetes a gyerek, de mar terhesen is tudtam, hogy kar volt. Belem mar itt is, meg a valo eletben is probalnak valami lelket verni, de total hasztalan. Most is azon gondolkodok, hol es hogyan leszek ongyilkos, csak erjen ez mar veget.

kedves 5 ös!

adj magadnak 5 hónapot!!! Jó?! Addig szar lesz minden, de hidd el utána már jobb!!

Kedves 5-ös tarts ki. Én is kivoltam nagyon, a férjemen láttam, hogy nem mer egyedül hagyni a babával, mert félt hogy kárt teszek benne. Útáltam mindent....

De tényleg jó lett :-D Csak tarts ki :-)

Kedves 5-os! Nekem is voltak mar terhesen is olyan gondolataim, hogy biztos akarom en ezt, kell nekem ez a felelosseg, semmit nem fogok tudni csinalni tole, fogom e ot ugy szeretni ahogy kell?... es amikor megszuletett be is jott a felelmem, idegennek ereztem a gyereket, ugy ereztem nem is ismerem, sot azt se tudom mit hogy kell csinalni szegeny meg ram, a bena anyjara van utalva... nem tudtam enekelni neki, nem tudtam beszelni hozza, egyszeruen nem jottek ezek az anyai erzesek. Idegesitett, h semmit nem tudok csinalni tole es a 3 orankenti etetesektol mosottsz.r vagyok. Attol feltem, hogy ebbol nagy gaz lesz, hogy le fogok lepni es itthagyok mindent sot...egy hetesen beteg lett es arra gondoltam, hivy nem is lenne olyan nagy baj ha meghalna. Borzaszto ezt leirni es lehet erte nyugodtan tamadni , de ez a szules utani depresszio, ez egy letezo dolog. De kepzeld ahogy telt az ido, kb a 2.honap korul, amikor mar rammosolygott, elkezdett gogicselni, le lehetett kotni a figyelmet, lehetett vele elmenni setalni es nem csak bombolt meg aludt meg evett egesz nap... elszallt ez a rossz erzes es megjott a csoda. Ahogy megismeritek egymast a babaval es ujszulottbol kisbaba lesz vagyis elkezd nyilni szamara is a vilag egyszeruen csatt... elvagjak a depressziot es minden szuper lesz!

Kitartas kerlek!!!! Hidd el, jobb lesz!!!!