Negyedik trimeszter - miért nincs minden babánál?

Még szülés előtt sokat olvasgattam babás témákban, és sokszor szembejött ez a "negyedik trimeszter" dolog, hogy az újszülöttnek még mennyire szüksége van a bőrkontaktusra, a szinte folyamatos szoptatásra, kézben levésre, az anya folyamatos közelségére, a hordozásra, akár együttalvásra, szóval a finom átmenetre az anyaméh és a külvilág között.

Minden érv, amit leírtak, tök logikusnak hangzott, ezért én is felkészítettem magam arra, hogy az első pár hónap bizony így fog telni.

Erre született egy kisfiam, aki az első napoktól kezdve tök jól elvan egyedül is, a kiságyában szépen elnézelődik (most 2 hónapos), akkor is ha nincs senki más a szobában, éjjel egyedül elalszik a saját ágyában (aludtunk már egy ágyban, mindketten rosszabbul aludtunk, nekünk nem jött be). Nem igényli, hogy sokat kézben legyen. Ha sír, megnyugszik ha felveszem, de nem sokat sír. Simán otthagyhatom egyedül az ágyában pl. 40 percre, miközben megfőzöm az ebédet (nyilván közben ránézek), ő ébren elnézeget, gőgicsél.

100% anyatejes baba, igény szerint szopik, de kb. 3 hetesen kialakult nála egy rendszer és azóta 2-3-4 óránként eszik, nincs az hogy fél napig a mellemen lenne. Egy szopival 10 percen belül végez, utána elfordítja a fejét.

Most ezzel nem dicsekedni akartam, hogy hű de milyen szuper jó dolgom van, csak nekem olyan fura, hogy ez a negyedik trimeszteres dolog tényleg tök logikusan hangzott, azt hinné az ember, hogy minden baba így működik, és hát nem. Ismerőseim körében is vegyesek a tapasztalatok, van akinek az enyémhez hasonló a babája, van akié viszont tényleg olyan, hogy csak kézben van el, csak közös ágyban alszik jól, stb., szóval folyton anya kell neki újszülöttként.

Ez mitől függhet? Már most a személyiségtől? Esetleg a szülés módjától. Én császáros voltam, lehet hogy ezért nem kötődik úgy a kisfiam? (Bár a műtét után is 2,5 óra volt a leghosszabb idő, amit egymás nélkül töltöttünk, a 8 óra fekvés eltelte után pedig végig velem volt).

Amúgy nem arról van szó, hogy szegény babát otthagyom egész nap az ágyban, én próbálom megadni neki a testközelséget: szoptatom, dajkálom, hordozom, sétálgatok vele. Csak éppen nem egész nap, és ha van valami dolgom, pl. főzés, takarítás, simán el tudom mellette végezni, addig ő a kiságyban van vagy játszószőnyegen.

Szóval szerintetek miért nem jelenik meg minden babánál ez a negyedik trimeszter jelenség?