Miért csinálja ezt a babám? Néha olyan érzésem van, hogy nem is szeret csak a nyűglődést “kapom”, miért?

Fárasztó hurcibálni? Az enyém 6 hónaposam volt 9kg, mégis felvettem, ha akarta.

Amúgy szerintem az a kulcs, hogy nekik is különböző hangulataik vannak, és figyelni kell. Van aktív időszaka, amikor jól elvan, és van, amikor ölben akar lenni.

Néha ezek napszak szerint is jellemzők.

De ha az ölben levés utáni igényét nem elégíted ki, akkor nem lesz önálló ideje mert folyamatosan Rád vágyik.

Meglátod ha a kedvére teszel, könnyebb lesz utána letenni is, mert őt hajtja a vágy hogy felfedezzen.

Az hogy 3 hónapos koráig hordoztad, az szuper, arra volt jó, hogy megszeressen Téged és tudja, hogy neki Veled jó. Ezért kéri a szeretetet (nem feltétlenül a hordozás, hanem a jól indult anya-gyerek kapcsolat miatt). De ez nem fogja most megvédeni, ha most nem kap elég törődést, sőt, pont az ambivalencia erősödik benne.

Én sem szoktam mindig felvenni (3-mas vagyok), de van olyan, amikor egy kis biztatás még belefér neki, vagy egy másik játék felajánlása. De ha nem, akkor felveszem, legalábbis elvből sosem hagyom lent (olyan volt már, hogy az utolsó 2 szelet valamit még kirántottam az olajban és addig beszéltem hozzá, van, akinek ez sem fér bele, szerintem ekkora babánál, ha lát Téged, akkor igen).

Amúgy nem tudom értelmezni azt az ellentmondást, hogy Magad írod, hogy nem akartátok, hogy a gyerek megszokja az ölben levést, utàna meg azt írod, hogy de mennyit van mégis ölben. A kommentelőknek csak annyi infójuk van, amit Te írsz.

"Ezek szerint én vagyok túlérzékeny vele szemben" - ezt miből szűrted le, amikor minden itt hozzászóló direkt vagy indirekt módon, de azt közölte, hogy a gyerek jogosan frusztrált, amiért nem veszed fel eleget.

Zavar ez a műsor, amit rendezel, totál teátrális, olyan mondatokat adsz a kommentelők szájába amiket nem mondtak, mindenből önsajnálást csinálsz, de semmyen érvre nem hallgatsz.

Lécci a műsort az uradnak prezentáld.

Tanácsot kértél, a tanács az, hogy vedd fel a gyereked és hurcibáld, amikor ezt szeretné. Akkor is ha pár nap eltelik ezzel.

Nézd szerintem még kb semmit nem olvastál a témában. Szóval ideje lenne egy kis gyermekpszichológiât olvasni.

Én sem értek mindig mindennel egyet. Pl. Nem értek egyet azzal, hogy ne mondj nemet a gyereknek. Ezt most nem fejtem ki, nem ide tartozik.

De! Ő még csak egy baba. A szeparációs szorongásnak pedig pont az a lényege, hogy nem biztos hogy elég ha lát. Vannak babák, akiknél az egész folyamatot észre sem venni. Másoktól meg lépni nem lehet ilyenkor.

Az én fiam is utóbbi. Koraszülött, ami már eleve nehezíti a dolgot. Szerencsére egészséges de általában a korababák nagyon impulzívak és akaratosak, mivel már az életkezdésük is küzdelmes volt. A fiam is ilyen, ő már 10 hónapos elkepesztően nehéz természet az első pillanattól kezdve. Két hónapja tart nálunk a szepa, komolyan vannak napok mikor úgy érzem nem bírom tovább. Ő még csak most 9 kiló de ismét csak rajtam alszik napközben. Pedig az első 4 hónapját konkrétan rajtam töltötte. Ő már bútorok mellett lépked de csak szorosan mellettem játszik jelenleg és a világon semmit nem tudok csinálni ha nincs itthon az apja. Már pedig nincs itthon túl sokat. Egy dolog van csak amit ha tetszik neki, ha nem, megcsinálok, az a porszívózás.

De ezen felül minden más ráér. Ez egy ilyen időszak. Nem tart örökké, viszont annál tovább tart minél inkább ellenkezel.

Hidd el mind kapunk ilyen okos tanácsot hogy jaj ne vedd fel, mert megszokja. Mit? Hogy szeretik? Hogy segítenek neki? Hogy bízhat a világban, elsősorban a szüleiben?

Én elengedtem a fülem mellett ezeket, ha valaki nagyon erősködött akkor meg kiosztottam.

Tedd félre a dolgaidat, most rád van szüksége. Tudjuk hogy nehéz ilyenkor. Imádom a fiam de néha én is úgy érzem megfulladok, főleg mikor a 9 kilójával rajtam alszik... 😆 De ez van. Mondom, nem tart örökké.