9 hónapossal elindulni Dél-Koreába öngyilkosság? Vagy én vagyok az "önző"?

Szóval elmennétek vele, hogy egy hotelszobába dekkoljatok ugyanúgy nélküle és kiemelve a gyereket a

megszokott közegéből ,végig szívatná veled az 24 órás utat el vissza és ha erre nemet mondasz akkor önző vagy?:D Jópofa párod van.

Én se mennék.

Egyáltalán egy üzleti útra miért merül fel, hogy kísérőnek mész? Hogy vele legyetek (már amikor ráér)? Ki fizet? Akárki is állja, egy hotelszoba tartós bámulásáért egy fillért se adnék.

Az én férjem is sokszor ment külföldre amikor kicsi volt a gyerek egy hét-egy hónap közötti időszakokra, de anyósékon kívül senki nem is gondolta, hogy vele kellene mennünk.

Ez egy kínzás lesz, pontosan ahogy írod, ráadásul a "rossz" irányba mentek, Ázsia felé nehezebb a jetlaghez alkalmazkodni. Tuti, hogy a három hétből 1 azzal menne el, hogy a gyerek nem tud alkalmazkodni a jetlaghez. (Barátomék egy éve jöttek haza két picivel az USA-ból az első hét ezzel ment el, nem aludtak a gyerekek éjszaka, így éjjel-nappal ment a cirkusz.)

Másrészt ha üzleti út, mit csináltok ott? Nálunk (kutatóintézet) elég gyakoriak az 5-6 napos vagy 2-3 hetes konferenciák, tanulmányutak, oda senkinek eszébe sincs vinni még a párját sem, nemhogy a kicsit gyerekét. Dolgozni(!!!) megyünk oda, tehát amúgy is keveset látjuk a családot, nincs idő a közös programokra, a másik fél holtra unja magát... Ha meg van idő, akkor a munkahely fogja a kérdéseket feltenni, hogy mire fizetett ki X százezret vagy milliót, ha a családot nyaraltatta közben.

Szóval nem. Ha hónapokra, évekre kell menni, akkor rendben van, három hét közel sem olyan beláthatatlan, hogy egy ilyen utat bevállaljak.

Kétévessel voltunk Ázsiában, egyáltalán nem állt át (így legalább itthon nem volt gond). Nem lehetetlen amúgy az utazás, bár mi az egyéves kort húztuk meg lélektani határnak a hosszabb utazáshoz. Illetve mi az átszálláskor megaludtunk, így csak 12 óra volt az út, ki lehetett bírni.

Nekem azzal lenne problémám, hogy ő dolgozni megy, semmi ideje nem lesz veletek. Így nem mennék, nincs értelme. Korea amúgy csodálatos, de egy hotelszobában üldögélni nem móka.

Persze ha te olyan vagy, hogy feltalálod magad "egyedül" is, akkor nyugodtan. Hétvégén meg este gondolom együtt lesztek.

Amúgy azt meg meg kell szokni, hogy gyerekkel már nem olyan, mint előtte. Ismered a mondást: a szülők nem nyaralnak, csak máshol vigyáznak a gyerekre.

Ha egyedul is feltalalod magad es el “mersz” vele menni setalni, latvanyossagokat nezni stb akkor miert ne?

En nagyon buszke lennek arra, ha a gyerekem kiskoratol tobb kulturaval ismerkedne, megmutathatnek neki mindent, meg akkor is ha erre kifejezette nem fog emlekezni. Te fogsz, es hidd el nagykn jo lesz egy ilyen utra visszagondolni. A gyerekedet te ismered, te tudod, hozgy milyen a habitusa :)

Egyebkent szerintem ezen az oldalon ne varj normalis valaszt, itt a jelenlevok 90%-a el sem tudja kepzelni, hogy utazni kelljen egy munkahoz..

Ismerősöm vállalt be egy hasonló hosszúságú utat 1 év körüli babával. Azt mondta soha többet, az első pár órában aludt a gyerek, a többit a gyerek gyakorlatilag végigüvöltötte. Azbegyébként nagyon nyugodt sosem síró baba több mint 10 órán át sírt, az utolsó órákban már anya is sírt tehetetlenségében. A többi utas..., gondolhatod...

Aztán az ott töltött idő alatt meg azon idegeskedtek, hogy még vissza is kell jönni, az is hasonlóan sikeredett.

Az én férjem is rengeteget van külföldön, sosem megyek vele, pedig ő csak Európán belül megy. Szerintem ez nem jó sem neked, sem a férjednek, sem a babának.