Mennyi idős korban lesz elég a babának, ha lát engem és beszélek hozzá?

16 hónapos. Alakul a helyzet, de persze csak néha ha irtó jokedveben van és már a pihenőszékben tuti nem ülne el. Az etetőszékbe is csak úgy 10-15 percet. Az sokszor elég, hogy odadobjak egy levest, felvagjak dolgokat. Az élet változik babával. Ez van. Alkalmazkodni kell, más alternatív megoldást találni

z első pillanattól nem kell felvenni állandóan, csak ha tisztába teszed, eteted. Nem baj, ha kicsit sírdogál.A babák úgy viselkednek, ahogy szoktatják őket. Ha hozzászokik, hogy állandóan kézben van, akkor nem fog egyedül ellenni, játszani később sem. Ninncs szüksége a babának az állandó kézben létre.

Ilyen soha nem lesz. De nem kell felkapkodni, és akkor nem szokja meg, h folyton kézben van.

Kérdező, ne hallgass másokra, tégy úgy, ahogy szerinted a babádnak a legmegfelelőbb. Kaját pedig rendelj vagy főzz akkor, amikor a férjed otthon van. ;)

Minden gyerek más. Van, amelyik jobban elmolyol magában és elég, ha melletted ülhet mondjuk lábasokat pakolva vagy répát rágcsálva az etetőszékben, más meg a lábadba csimpaszkodik folyton felkérezkedik, aztán lekérezkedik és minden félkézzel tudsz csak menedzselni vagy ha alszik... Az enyémek tapasztalata szerint dackorszak környékén már tuti nem kapdosod föl (mert nem is bírod), ha nem muszáj, de ugye lesz helyette más program, pl. napi 2x3 óra nagy térigényű rohangálás.

Babafüggő. De a 2-est, 3-ast el se olvasd. Nem vagyok híve az állandó cincálásnak, a 0-24-ben való hordozásnak, már csak a mozgásfejlődés miatt is nagyon fontos hogy a földön is legyen a baba, hogy tudjon gyakorolni. De hogy csak tisztába tételnél és etetésnél legyen kézben? Ugyan már. Ezekből a "ridegtartott" babákból lesznek a bizonytalan, ambivalensen kötődő gyerekek, lesz majd magatartászavar, lesz majd extra brutális dackorszak, lesz majd kibírhatatlan kamaszkor, hazudozás, eltűnés. De végülis megérte, mert ha letetted ottmaradt csendben, nem? Az, hogy a baba felkéreckedik, ölben szeretne lenni, az idegrendszer érettségét bizonyítja. Ettől függetlenül meg kell tanítani szelíd modszerekkel, hogy foglalja le magát például a játszószőnyegen is. Az elején leteszed, ott maradsz vele, mutogatod a játékokat, zörgeted, csörgeted neki. Aztán felállsz, elmész onnan először pár masodpercre, aztán 1-2 percre, 5 percre, és hetek alatt szépen ki lehet húzni ezt. A fontos az, hogy legyen benne biztos, hogy ha szüksége van rád, ott leszel. Magyarán ha sír, ha nem is veszed fel, de menj oda hozzá és próbáld meg megnyugtatni. Akkor fogja magabiztosan felfedezni a világot, akkor lesz el egyedül egyre tovább, ha egy bombabiztos háttérországot tudsz neki biztosítani. Egyszerűsítem: az elején igenis ki kell alakítani a bizalmat a gyerekkel, ami egy újszülött, pár hetes/pár hónapos babánál sajnos a felkapkodást jelenti, hiszen ők még a fizikai érintést érzékelik a legjobban. Utána ha megtanult bízni benned, sokáig lesz el egyedül, magabiztosan indul felfedezni és jatszani, hiszen tudja, te mindig ott vagy neki. 5 gyereket neveltem fel ezekkel a módszerekkel, a vasárnapi 3 fogásos menüt is meg tudtam főzni 5-6 hónapos koruktól kezdve. Egyébként javaslom inkább a játszószőnyeg használatát, ott jobban le tudja foglalni magát.

Első vagyok. Egyébként hihetetlen, hogy van aki képes hallgatni ha sír órákon át a babákat. Nálunk ez sosem volt perceknél több. Volt, hogy az aktuális adag rántott húst még muszáj volt lesütni, vagy a palacsintát megforgatni, újratölteni. De ezek tényleg csak percek. Ha nagyon sírt, akkor abbahagytam, segítettem neki megnyugodni, újra játékra fogni, majd folytattam tovább. Nem lett kész pikkpakk, de mindenki boldog volt. Amióta jár, azóta folyamatosan tesz vesz, kipakolja a saját muanyagdobozokkal, zacsikkal telerakott szekrényét, kavargat kanállal a műanyagtányérjával, rendezi a hűtőmágneseket. Persze ehhez el kellett érjen egy bizonyos életkort. Úgy 1 évig akkor főztem leginkább ha a férjem otthon volt. Kitartást kérdező, s meg se halld a "sirjon csak" típusú hozzaszolasokat.