Másnak is rosszul esik az ilyesmi vagy én reagálom túl?

9hós babám havonta egyszer alszik a mamánál. Jól el van a kezdetektől,nem hiányolt minket eddig se,és nem örült nekünk különösebben mikor mentünk érte.Eddig ráfogtam,hogy még kicsi.A hétköznapokban már látom/érzem,hogy ő is szeret. Utóbb mikor mentünk érte már azt vártam hogy biztos örül majd valahogy de semmi. Odamentem akkor átkéretőzött hozzám, de olyan távolságtartó volt vagy nem is tudom.Persze örülök,hogy úgy hagyom ott hogy tudom nem fog sírni és jól érzi magát,de én csinálok rosszul valamit, hogy nem ragaszkodik annyira? Mert egyebként már átkéretőzik hozzám mástól és ha sír nálam azonnal megnyugszik,odamászik hozzám felkéretőzik stb. Csak a ha több időt van nélkülünk olyan mintha elszokna tőlünk vagy nem tudom hogy mondjam. Másnál is van ilyen? Hogy élitek meg?