Szerintetek az Gáz hogy jobban szeretem a pici fiam mimt az Apját?

Sok nővel megtörténik ez. A gond ott van, ha a párod megelégeli és ott hagy.

A fiad meg fel fog egyszer nőni, kelleni fog neki személyes tér és egyszer el is fog költözni otthonról,illetve barátnője lesz előtte stb.. Nem jó az, ha kvázi szerelmes vagy a gyerekbe. Nem egészséges szerintem.

Próbálj többet lenni a férjeddel és tenni a kapcsolatotokért. A gyereknek is jobb, ha együtt vannak a szülei és az anyja nem fojtja meg a szeretetével.

Maga a szeretet teljesen normális, de az nem, hogy csak ő van már számodra.

Gáz. Ezt nem is szabadna sosem összehasonlítani, teljesen más is a 2 érzés. ki vagyok attól, amikor anyukák a szerelmükként emlegetik a gyerekeiket, aztán nem értik, miért maradnak egyedül... Emlékezz vissza, mi volt, amikor nem volt a gyerek, csak ti ketten. Ő ugyanaz az ember és ugyanolyan jó lehetne a házasságotok. De ehhez fontos, hogy ne “a gyerek apja”, hanem a te férjed legyen és véletlenül se éreztesd vele, hogy második helyre került.

Az már csak mellékes, hogy a kisfiúnak se teszel jót ezzel, nem szabad elkényeztetni és rajongásig szeretni őket.

Ez amúgy gáz. Én mindig azt mondom, hogy a férjemet szeretem a legjobban a világon, mert ha nem így lenne, akkor nem lenne két csodálatos gyerekünk. És ez a születésükkel sem változott meg. Mindennél jobban szeretem a gyerekeimet, az életemet adnám értük, de nem szabad elhanyagolni a tényt, hogy előttük ketten voltunk és ha kirepülnek, akkor is jó esetben ketten megmaradunk egymásnak. A második terhességem pokoli volt minden téren, tiltott volt a szex, de utána sem kivántam. 8 hetes volt a kicsi, mikor először együtt voltunk, de nem volt az igazi. Mindketten akartuk, hogy működjön, és kb 3 honap alatt visszataláltunk egymáshoz, de mind a ketten akartuk.

Ha látsz még reményt a kapcsolatotok helyrehozására, tegyetek meg mindent, és mikor ezt a mindent is megtettétek, de akkor sem működik, akkor mondhatod, hogy nem működik. Mi lassan 9 éve vagyunk együtt, túl ezernyi mélygödrön, ellenségeken, akik közénk akartak állni, de nem hagytuk.

3 hónap semmi. Ide komoly beszélgetés kell. Lehet ő csak az anyát látja benned, és nem tud nőkent tekinteni rád. Ha apás szülés volt, akkor is előfordulHAT, hogy az apa elidegenedik, de ha nem próbáljátok meg orvosolni sem a problémát, addig nem mondhatod, hogy mindent megtettél. 3 hónap nem mindig elég...

Vicces, hogy a hozzászólásod teljesen más helyzetet ír le, mint a kérdésed.

Az van, hogy SOHA nem előjel nélküli, ha szülés után ennyire megváltozott valaki.

Előtte se volt jó már a kapcsolat, csak vakon mentél előre, hogy gyereket akarsz, ahoz pedig kell egy apa. Az ő funkciója véget ért, és te a szeretetet és a gyengéd összebújást a babától bepótolod.

Ha nem tudjátok ezt rendezni, nem dolgoztok mindketten a kapcsolaton, akkor ennek rossz vége lesz.

Szerintem mindenkinek mindig minden gáz. Kapsz majd itt bőven támadást, ebben biztos vagyok.

Én is kapok, mert én meg azt találom mondani, hogy akármennyire is vágytam gyerekre, nekem a férjem az első és az is marad örökre. És inkább mondanék le a gyerekeimről, mint róla. Figyeld meg, erre is pont ugyanúgy beszólnak majd, mint neked azért, mert a fiad az első.

Mindenki egészségére!

A házastárs/partner egy szexuális jellegű kapcsolat. Ezt ne akard átvetíteni a gyerekedre, mert komoly károsodások lesznek belőle, én ismerek több olyan férfit, aki ebbe nyomorodott bele.

Gondold ezt inkább úgy, hogy az anyaságod teríti most be a teljes elméd, a hormonok miatt is, a szexuális jellegű érzelmek, vágyak pedig háttérbe szolrultak. Viszont ha a férjedet sem érdekled, akkor tényleg lépni kellene, megbeszélni, kommunikálni.

De a kisfiadba ne legyél "szerelmes"!! Komolyan mondom, ártasz neki vele. A szexuális energiákat inkább egy szerető felé áramoltasd, még az is jobb, vagy bármely felnőtt ember felé, ne a gyereked felé.