Mit tegyek? Tartsam meg vagy ne tartsam meg?

Én ugyan kifejezetten támogatom az abortuszhoz való szabadságot, de a te eseted eléggé más...Menj el a nőgyógyászodhoz, ahhoz, ahol szültél. A szüléselőzmény ismeretében el fogja mondani, hogy mi a számodra fizikailag legjobb megoldás. Ha nincs ellenjavallat, akkor nyugodtan szüld meg, és vedd úgy, hogy ikreid vannak ;)

Nee vetesd el légyszíves

Nem talált, írtam is szerintem, hogy tesóm van, kis korkülönbséggel, saját példából indultam ki, na meg rokon gyerekekén, ovis társak családjából.. Látni kéne a 3 éves arcát, amikor szaladna az anyjához, hogy az felvegye, de arra rá van kötve a hugi, ezért a 3 éves csak buksisimit kap, a többi gyereket meg felveszi az anyja..

Jo nagy bolond vagy, ha elveteted!

Kedves Kérdező! :) Én a helyedben megtartanám. Én is kis korkülönbséggel akartam tesót a lányomnak, de sajnos nem jött össze...és utána sem született. Sajnos vannak ismerőseim, akik régóta szeretnének babát, és nem sikerül...Van egy 40 év feletti ismerősöm is, akinek csak pár éve sikerült baba, aztán kis idő múlva megszületett a testvére is. Nagyon jól megvannak egymással, nagyon cukik együtt. :) Váratlanul érhetettek az események, de a pszichológia is tudja, hogy a nő várandósságkor egy nagyon összetett, érzékeny lelkiállapotba kerül, amikor esetleg felnagyítva látja a problémákat. Ez még azoknál is így van, akik nagyon akarták a kicsit. Veled is így lehet, de ez csak átmeneti állapot. Az nagyon jó, hogy az apuka is támogat. Sokan nagyon megbánták az abortuszt. Ez főleg olyanokra jellemző, akik bizonytalanok voltak, mégis abortuszra mentek, ahogy te is tennéd. Nem feltétlenül lenne ez is olyan problémás szülés. Mire megszületne a kicsi, a másik babád már kb.16,5 hónapos lesz. Az a 9 hónap nemcsak a babának kell a fejlődéshez, hanem neked is, hogy felkészülj az újabb anyaságra. Minden jót kívánok, és jó döntést! :)

#14 és szerinted attól mi baja lesz, ha ,,olyan arca van"? Meg kell tanulnia várni. Az oviban is 20 gyerekre egy óvónéni van és még ott is rendesen csüngnének ám rajta, de nyilván nem tud egyszerre minden 3 évest ölbe venni... És ne mondd, hogy ,,csak" óvónő, mert ő van vele többet, ha már betölti a 3 évet a gyerek.

Sokan vállalnak direkt így két gyereket, inkább mint hogy eljuttassák bölcsiig, oviig a nagyobbat, aztán kezdjék elölről a babázást, újra kiessenek a munkából stb. Én is így tervezném. Azt mondod, akarsz még gyereket, a párod akarja már most, én a helyedben belevágnék. A gyerekek közt is szorosabb lesz a viszony, sokkal jobb a nagynak, mintha 4 éves kora körül kap kistesót a semmiből, amikor addig ő volt a kizárólagos egyetlen. Sokkal jobban tudja fogadni ő is, ha még nem is igazán tudatos, mikor már van egy kistesó, így ez lesz neki a természetes felállás. Később meg a kis korkülönbség miatt el tudják egymást foglalkoztatni, nem kell 0/24-ben neked szórakoztatni őket. Ez is hasznos tud lenni azért néha. Én a mi családunkban azt látom, hogy ahol 1-2 év van a gyerekek között, szépen eljátszanak egymással, jól elvannak. Szóval én, ha neked lennék, nem vetetném el. Még sok-sok hónapod van felkészülni arra, hogy két kicsi lesz, nem holnap fog megszületni, így ha MOST korainak is érzed, nem biztos, hogy ez úgy lesz hónapok múlva is. A babád is sokat fog ügyesedni, fejlődni addig még, nem a mostani állapotához kell viszonyítani.

Amit az a válaszoló írt, akinek rossz élményei maradtak meg, nos, ő már olyan ideális korkülönbséget emleget, ami nehezen jön össze manapság. Hogy az egyik bulizni járjon, míg a másik még anyukát igényli rendesen. Manapság 30 felett szoktak először szülni, nem a húszas évek elején. Ha valaki több gyereket tervez, akkor jó eséllyel nem tudja ilyen korkülönbségekre betervezni. Amúgy meg a szülőn múlik nagyon sok minden abból, hogyan éli meg a nagytesó. A "legnehezebb" 3-4 évesen kistesót kapni, 1-2 év a legjobb ilyen szempontból tényleg. De bármilyen korban is jöjjön a kistesó, ha a szülő jól csinálja, jó lesz a gyerekek közti viszony. Max. nem gyerekként játszanak együtt (ha túl nagy a korkülönbség) hanem felnőttként jön ez elő inkább. Az meg egy gyereknek sem jó, ha a világ közepeként nő fel, még ha ő maga így is éli meg, hogy neki ez volt a szép gyerekkor, komoly alkalmazkodási nehézségei lesznek felnőttként. Egykét úgy nevelni, hogy ne legyenek ilyen gondjai, szintén nem kis szülői feladat. Talán még nagyobb is, mint tesókat nevelni.