Mikor lesz újra egy kis szabadidőm?

Sok tippet írtak előttem, nekünk még a babakarám vált be (jóóó nagy), kb. 13 hós koráig. Eljátszott egyedül (vagy volt, hogy sírt, de mivel látta, hogy nem változik a helyzet, mert mondjuk pisilni mentem, akkor lefoglalta magát.)

Most rácsot szeretnék szereltetni a szobája ajtajára. Itt is az a lényeg, hogy amíg ő jól elvan benn, játszik. Ha kell, bemegyek hozzá játszani. Vagy csak ülni. ha kell, akkor meg kiviszem onnan.

Egyébként baromi nehéz megtalálni a "meddig hagyjuk sírni" dolgot, de szerintem szép apránként szoktatsd rá. Otthagyod (megbeszéled vele, stb), sír egy percet, visszamész. Aztán 2 perc múlva. Stb. Ki kell tapasztalni. Tdom, tudom, van olyan, aki ssoha nem hagyta sírni még a babáját, de már én is belezakkantam. És tényleg megértette, hogy nincs baj, ott vagyok, ha kellek, de próbáljon meg egyedül is játszani egy picit. Ez lehet 5 perc, lehet 20 vagy még több.

Te tudod, hogy eleget alszik-e, de egyébként jókedvű? Nem nyűgös? Nem lehet, hogy kéne neki plusz alvás mégis? vagy csak néha? Én most ebbe a hibába estem bele: elmaradt a délutáni alvás. De néha igenis szüksége van rá. Csak nekem nehezen esett le (sehogy sem jelzi, hogy fáradt, csak nyűgös lesz.)

Pont ekkora a kisfiam egyébként (pár nap múlva lesz 15 hós).

Hajrá, menni fog! :)

Van egy csomó hasznos cikk neten a hisztikezelésről, olvasgasd őket.

[link]

Ha elkezd üvölteni, nyugtasd meg.

“Mit lehet tenni helyette?

Megölelni: ez segít neki megnyugodni és kezelni az érzelmeit, különösen hatékony, ha közben igyekszel egyenletesen lélegezni, mert a kisgyermek is átveszi a lélegzeted ritmusát és később hasonló helyzetekben ösztönösen lenugtatja majd magát ezzel a “légzőgyakorlattal”.

Ha nem hagyja magát megölelni, csapkod, harap: mellette maradni, leguggolni hozzá, leülni mellé vagy csak ott állni és megsimogatni, rátenni a kezed, hogy érezze mellette állsz, nem hagytad magára.

Egy ismerős anyuka zseniális módszere volt, hogy nagy hisztiknél elővett egy kis meséskönyvet és elkezdett belőle halk hangon felolvasni. A megnyugtató hang idővel lecsillapította a hisztiző kicsit, később pedig már szinte mindig azonnal elhallgatott és figyelte a mese szövegét. Ez az anyukának is segített, hogy higgadt tudjon maradni és ne vonódjon be a gyerek játszmájába.”

Ha lenyugodott, akkor tereld el a figyelmét valami játékkal vagy feladattal. A mosásnál is mondhatod neki, hogy segítsen betenni a ruhákat, simán bevonhatod ilyenekbe is(kivéve, ahol vegyszer van nyilván).

15ös ölelős módszerét használom én is általában, az enyém már 4 éves, és mostanra ott tart, hogy ha elkezd hisztizni, rövid úton átvált és azt kezdi ordítani, hogy "öööleléééés", és utána megnyugszik.

Amúgy nem hinném, hogy ez egyszerű hiszti. Legalábbis nem olyan, mint amit a 2-3 évesek csinálnak, ha nem kapnak meg valamit. Egyszerűen hiányzik a rendszer, amiben anyának is van önálló akarata, tere, meg a gyereknek is.

Fentebb jó tippeket adtak. De már az is sokat segít, ha nem ugrasz azonnal minden nyekkenésre. Meg kell szoknia, hogy nem kaphat meg mindent azonnal, és nem mindig az van, amit ő akar.

Ha ez így marad, soha. A leírásodból és a kommentjeidből nekem az jön le, hogy nincs elég önbizalmad, nem vagy határozott a gyereked irányában. Ő a főnök, ő dirigál, te meg ott vagy, mint alárendelt, mert jajj a szegény lelke, mi lesz vele, ha kicsit bőg.

Elárulom: semmi. Először is tisztázd magadban a szerepeket. Te vagy az ANYA, te irányítasz. Te jelölöd ki a korlátokat, te határozod meg a napotokat. Ha ezt nem teszed meg, ha a kisfiad nem érzi, hogy a cselekedetei határok közé vannak szorítva, akkor nem fogja magát biztonságban érezni. A határok megnyugtatják, megtanulja, hogy egy adott helyzetben hogyan kell viselkednie, hogyan fejezze ki magát.

Legyen egy jó napirendetek, ami mentén haladhattok. Egy jól kiépített rendszer sokat dob egy kisgyerek hangulatán, mert így lesznek biztos pontok az életében (ez szerintem az alvásban is segít).

Ismerd fel, mi a komoly sírás, és mi a hiszti, amit azért csinál, mert nem kap meg valamit. Ha a lányom fájdalom miatt sír, mindig megszeretgetem egy kicsit, jelzem, hogy ott vagyok mellette, és aztán el is felejti pár perc múlva. A hisztit viszont nem tűröm el. Vagy ráhagyom egy kicsit, és többször is tömören elmagyarázom közben, miért nem kaphatja meg, vagy elterelem a figyelmét, de olyan is volt, hogy beküldtem a szobájába (bababiztos hely). Öt perc alatt kiüvöltötte magát, mikor bementem, már játszott is tovább. Ha túlságosan magadra veszed a sírást, ha mindig hasraesel neki, hülyére fog venni, és ez nem az ő hibája lesz, hanem a tiéd, mert hagytad magad.

Ne szórakoztasd egész nap. Ha dolgod van, csináld meg. Vigyél magaddal játékot, mondd meg neki, hogy most játszon kicsit egyedül, mert neked valami mást kell csinálnod, de ha végzel, utána mentek a játszóra. Ha nem tetszik neki, ez van, ne szokja meg, hogy folyton ugrálsz neki. Ugyanígy az olvasással. Nyugodtan ülj le olvasni. Ha kéri a könyved, megmondod, hogy nem adod, ezzel most anya játszik, menj játszani a saját játékoddal. Nyugodtan kedvezz néha magadnak, nem leszel ettől rossz anya.

Az altatás a legnehezebb, mert azt hamarabb rendbe kellett volna tenni. Erre tudnám ajánlani Jo Frost könyveit, nála láttam jó módszereket az altatási probléma megoldására. A lányomat csecsemőkorától fogva úgy "altattuk", hogy beraktuk az ágyába, odaadtuk a cumiját, nyusziját, bekapcsoltuk a zenéjét, és kimentünk. Mai napig így alszik el, számunkra ebben nem volt túl sok nehézség.

Én a kezdetektől fogva arra szoktattam a lányom, hogy feltalálja magát egyedül is. Tudok takarítani (sokszor segít is benne), hajat mosni, vagy vehetek egy forró fűrdőt is úgy, hogy csak mi vagyunk ketten a lakásban, mert addig ő hozza a játékait, és pakolgatja be mellém a vízbe, de közben tök jól érzi magát, én meg relaxálok. Elmehetünk sétálni, bevásárolni, kirándulni, beülhetünk egy étterembe vagy fagyizni, olvashatok mellette, mert nem veszi el a könyvem, max csak a könyvjelzőt cseni el tőlem. Persze nekünk is vannak nehezebb időszakaink, de kinek nem? Mindaz, amit vele tudok csinálni jelenleg, nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem több hónap és rengeteg hiszti eredménye. Elsősorban tőled függ, hogyan élitek meg ezt a pár évet.

Arra azért készülj fel, hogy nem lesz egyszerű. Rászoktattátok valamire, amiről most le kéne szoknia, és egy 15 hónaposnak már elég sok akarata van. De ha nem gyengülsz el, akkor sikerülhet ebből kihozni valamit, mert jelenleg egy leendő kiskirályt neveltek, akit majd a dackorszak kellős közepén még ennyire sem fogtok tudni irányítani.