Nagyon sokat fent van a kislányom 3hetesen nappal is meg éjjel is. Miért van ez? Mit lehet tenni?

Az 1-es válaszoló nagyon helyesen említette az anya közelségét és illatát. Nagyon fontos!

A másik, ami fontos, a szigorú házirend. Próbálj meg mindent percre pontosan ugyanakkor végezni, etetések, fürdés, a vele való foglalkozás.

Az sem baj, ha néha sír, nem kell azonnal felkapni. Főleg éjjel nem. Legyen a közeledben, hallja a szuszogásod, de ne vedd fel azonnal. Hamar megszokja a "házirendet".

Nagyanyáink korában volt még egy bevált szokás. Ha éjszaka meggyőződtek róla, hogy nem okkal sír, akkor rossz ízű teát adtak neki inni. A rossz ízt úgy értsd, hogy citrommal nagyon megsavanyították, vagy egy mákszemnyi kalmopirinnel megkeserítették. Hamar megtanulta, és átaludta az éjszakát.

Egészséges csecsemőt éjjel elég 6 óra elteltével etetni, itatni, így az anyának is jut idő, hogy kipihenje magát.

Először fontos lenne tisztázni, hogy mit jelent, hogy sokat fenn van, és hogy valóban sokat fenn van-e. Azt javaslom, hogy pár napig írd fel pontosan, mennyit alszik, az objektíven megmutatja, hogy ténylegesen hány órát alszik, alkalmanként milyen hosszan és hányszor. Itt találsz egy táblázatot az átlagos alvásigényről: [link]

Ha valóban keveset alszik, akkor mit csinál? Sír, nyűgös? Nyugodt? Ha az átlagnál valamivel (de nem túl sokkal) kevesebbet alszik, de jó kedélyű és szépen fejlődik, akkor valószínűleg az átlagosnál valamivel kisebb az alvásigénye.

Védőnővel, gyerekorvossal beszélj róla, ha még nem tetted meg.

Lényeges azt is tudni, hogy hogyan is történik az alvás, mi az átlagos.

Általában az elalvási folyamat kb. (15-)20 perc, egy alvásciklus erre még 45 perc, egy teljes ciklus pedig 2x45 perc. Tehát egyszerre egy teljes ciklus majdnem 2 óra.

Az elalvási folyamatot könnyű megzavarni, és akkor sajnos elölről kezdődik a 20 perc, és akkor nem ritka, hogy már azért nem tud elaludni a baba, mert túl fáradt. Ilyenkor szoktak vigasztalhatatlanul sírni, ez azt szolgálja, hogy kizár minden mást, ami zavaró tényező lehet. Persze a babák nem egyformák, van, akinél ez az elalvás gyorsan, könnyen megy, másoknál könnyebben megzavarható.

Amikor lezajlik ez az elalvási folyamat, akkor utána általában annyira mélyen alszanak, hogy beszélgetni is lehetne mellettük. Kb. 3/4 óra elteltével felszínesebbé válik az alvás, és ilyenkor könnyen megébred a baba. Sokan, ha ilyenkor megébrednek, nem tudnak újból visszaaludni, de még fáradtak. Ha sikerül itt túlbillennie, elalszik újabb 3/4 órára, de ez már nem olyan mély, mint az első, könnyebben megzavarható. Ez után jön egy kis ébrenléti szakasz, ami ekkora babánál kb. fél óra. Ez alatt van evés, pelusozás, büfizés, és már el is fáradtak újra :)

Utolsó hozzászóló két dologban mondott jót: az egyik az anya közelsége, a másik, hogy szükséges a rendszer DE! nem percre pontos házirend, hanem a dolgok egymásutánisága a fontos. Ezeknek a pici babáknak még nincs időérzéke, ha ő most éhes, akkor mindegy, hogy hány perc múlva "kell", hogy enni kapjon, ő nem képes felmérni, hogy x perc múlva jön a kaja.

A többit, a kalmopyrines vizet meg sírni hagyást felejtsd el gyorsan. Ha ilyen kicsi baba jelez, hogy valami baj van, és erre semmi választ nem kap, akkor ezzel nem rendszert tanul, hanem azt tanulja meg, hogy nincs segítség. Ő még nem érzékeli magát külön lényként, azt sem tudja, hogy melyik testrésze tartozik hozzá. Nem ritka, hogy megijednek a hadonászó kezüktől. Egy ekkora babát még nem lehet "elkapatni", egy ekkora baba akkor jelez, ha valóban nem kerek neki valami. (Ami lehet bármi, az éhségtől, fáradtságtól kezdve a fájdalmon át olyan apróságokig, mint hogy melege van, büdi van, furcsa zajt hall.) Ha ebben a korban nincsenek kielégítve az igényei, ha sírni hagyják, akkor azzal az vésődik be neki, hogy nincs segítség, hiába kéri, ő nem elég fontos. Később aztán ez változik, de ebben a korban még semmi esetre sem elkapatás, ha odafigyelsz a bajára.

Fontos, hogy beszélj hozzá, hogy nyugtassa a hangod.

Azt viszont meg tudja már 4-8 hetesen tanulni, hogy pl. pelusozás után jön a kaja, és ez már egyfajta időérzékelés, de még egyáltalán nem olyan, mint a felnőtteké.

Továbbá nehezen alvó, nyűgös babáknál, különösen, ha nem szimmetrikusan fordítja a fejét, nem egyformán hadonászik, feszíti magát, esetleg éppenhogy petyhüdt stb. mindig érdemes idegrendszeri/mozgásszervi okokra is gondolni. Ez sokkal-sokkal több babát érint, mint gondolnánk, és nem valamiféle "betegség". Általában olyasmik állnak a háttérben, hogy pl. kevés volt a helye a végén az anyaméhben, és kényszertartás alakult ki e miatt, gyakorlatilag begörcsölnek izmocskái, izom- és ínletapadások alakulnak ki. Aztán a babák jelentős része besárgul, és gyógytornászok közt sem köztudott, hogy ez hypotóniát, petyhüdtséget okoz. aztán nagyon sok szülés során előfordul, hogy fél-1 percig a baba nem úgy kap vért és oxigént, kicsit megnyomja a köldökzsinórt, semmi komoly, a zárójelentésre sem kerül rá, de ahhoz elég, hogy a nagyon érzékeny idegrendszere egy picikét sérüljön. Oxitocinos szüléseknél ez gyakori. A legtöbb baba ezt idővel minden külső beavatkozás nélkül kinövi, mert az idegrendszerük még rendkívül rugalmas és gyorsan fejlődik, viszont egy jó gyógytornász néhány kezeléssel sok-sok kínlódástól tudja megkímélni a babát.

Nekem oszteopátiával és a Dévény-terápiával vannak nagyon jó tapasztalataim. Én úgy gondolom, hogy csodálatos lenne, ha minden kórháznak lenne Dévény-terapeutája, aki TB finanszírozottan a születés után még benn a kórházban felmérne minden babát, szükség esetén az első 2-3 kezelést meg is adná.

Egy sírós babát én mindenképpen megmutatnék egy jó Dévény-terapeutának is. A gyerekorvos és a neurológus is sok mindent fel tud ismerni, de ilyen irányú képzettségük általában nincs.

A fiamnál az egyébként rendkívül jó, neurológus szakképzettségű gyerekorvosunk mindent rendben valónak talált, de én láttam, hogy nem úgy mozog, hogy felemás, hogy balra fordulva nem tud jól szopni. Elvittem ortopédorvoshoz, aki megerősítette a gyanúmat, és kapott is kezelést, nem sok sikerrel, de azért adott beutalót oszteopatához. Ő ért el eredményeket. Végül egy Dévény-terapeuta tudta kezelni és teljes mértékben megszüntetni a problémát.

(És hozzáteszem, hogy ugyan én magam nem vagyok orvos, de a családtagjaim jelentős része igen, szűkebb és tágabb családban is, és így sok barát is, van közöttük mindenféle szakorvos, gyerekorvos is. Így is elég sokat kellett utánajárnom, mert nagyon kevés az, aki a saját szakterületén kívül is tájékozott. És sok utánajárás után arra jutottam, hogy egy jó Dévény-terapeuta minden kisbabának jó lenne, legalább egy felmérésre.)