Tudtok valódi példát arra, hogy valakinek attól lett bármilyen gondja, hogy alvástréninget csináltak vele?

A kérdés elméleti, az én babám jó alvó :)

Szóval mindenhol azt olvasni, hogy a gyerek lelki sérült lesz ha nem ugranak oda hozzá egy éjszaka akár 10x is, de van erre bármi bizonyíték? Egy csomó anyukát olvasok Fb csoportokban akik depressziósak, az egész életüket eluralja, hogy nem alszik a gyerek de akkor is ragaszkodnak ahhoz, hogy nem szabad sírni hagyni (se úgy, hogy vele vannak se úgy, hogy nem mennek be hozzá).

Az én fejemben ugyanakkor az fordult meg, hogy szerintem az a gyerek semmivel se lesz egészségesebb felnőtt, akinek 1) az anyja teljesen ki van készülve hónapokon vagy éveken keresztül 2) maga sem tud megfelelően pihenni hiszen nem alszik.

Engem apám bezárt a fürdőbe amikor 6 hónaposan végigcurkuszoltam az éjszakákat és nem engedte anyunak, hogy felkapkodjon. 2 nap alatt megtanultam éjszaka aludni és nem vagyok lelki sérült. Unokatesómmal ugyanez történt, ő csak egy ejjel sírt aztán soha többet. Ismerősök között is akad jópár aki nem bírta az éjszakázást és ilyesmit próbált, a gyerekek alszanak és látszólag semmi de semmi lelki problémájuk nincsen. Nappal ugyanúgy jelzik, ha valami bajuk van.

Szóval én értem, hogy nem ideális dolog egy csecsemőt sírni hagyni, de szerintem igenis van az a pont, ahol a család összes tagjának a lelki és szellemi épsége fontosabb.. És nagyon erősen kétlem, hogy ez olyan drasztikus hatással lenne avagy törést okozna a piciknek, mint ahogy azt manapság előadják.

Ezt is olyan ősanya terrornak érzem, mint a tápszeres táplálás totális démonizálását, vagy hogy nem vagy jó anya ha nem szoptatod érettségiig a gyereked (mondom ezt iszsz anyatejes baba anyukájaként!).

Ti hogy látjátok? A környezetetekben mi a tapasztalat arról, ha egy babát ilyen módszerekkel tanítanak meg éjszaka nyugiban lenni?