Tudtok valódi példát arra, hogy valakinek attól lett bármilyen gondja, hogy alvástréninget csináltak vele?

Le le leszek pontozva,de már megszoktam. 😅 Én azt gondolom,hogy egyik baba sem kel azért sírva,mert minden oké.. Nyílván baja van és jelzi. Ha nem orvosolja az anyja hagyja sírni szerintem nem megtanulja áaludni az éjszakát csak úgy fogja fel,ha senki nem segít akkor minek sírjon

Nyílván nem ennyire konkrétan gondolkodik a baba,de a lényeget ő is érti. Hiába sírok senki nem segít. Szerintem kegyetlen dolog vígan szunyókálni,amíg a gyerek sír... Én nem tudtam és nem is tudnám soha ezt megtenni. Az elméje megszokja,hogy nem segítenek és mi van,ha éjjel belázasodik és már nem sír,mert minek. Sajnos ilyet tudok első kezből.. Reggel vették észre rohantak vele a kórházba majdnem kiszáradt.. Egy gyerek sem sír örömében. Aki meg hagyja és önmagá előtérbe helyezi az szerintem nem anyának való. Egy gyerek áldozattal jár,rengeteg törődést igényel,ő még így kommunikál. Én is volt,hogy brutál fáradt voltam eltört a mécses kiakadtam síró görs kerülgetett,de igyekeztem össze szedni magam és amikor az apja haza jött lepihentem. Mindenre van megoldás szerintem. Az első pár év erről szól ezt mindenki tudja,hogy nem egy könnyű menet,aki meg később kap észhez annak valószínű mêg nem lett volna gyermeket szülni. Én sem azt mondom tutujgatni kell én se rohanok minden nyekkre,de ha sírva kel annak oka van,mert senki nem örömében teszi és nem tudatosan csinálja a baba... Persze van a másik oldal amikor már simán meg lehet magyarázni neki,hogy tessék vissza aludni az este arra való,na de az nem a baba kor. Értem én,hogy fáradt az ember,de fel nem fogom azt a kegyetlenséget,hogy pár hónapja van a vilagon egyedül a sötét szobába megriad sír és nem számíthat senkire és álomba kell magát sírnia... Ha már most nem számíthat a szüleire mi lesz később... Lehet nem lesz kihatással a nagyobb korra,de ki tudja szerintem nem véletlen nem emlékszünk a baba korra. Én úgy gondolom,hogy egy baba nem buta tudja,hogy nem mindig számíthat az anyjára sem az apjára ezért "tanulja" meg átaludni az éjszakát, na de milyen áron. Szerintem azoknak a gyerekeknek szorosabb lesz a kapcsolata a szüleivel,akikkel a kezdetekkel foglalkoztak. Aki meg jó messzire berakja a babáját,hogy tudjon aludni az meg had sírjon... Az ilyen ember,ha sírna még azt sem érdemelné,meg hogy egy db zsepit is kapjon... Pici teremtés egyedül a sötétben sír míg anya apa ne adj Isten jót alszik... Az ilyenhez csak gratulálni tudok. Áhh hagyom is csak felcseszem magam.

Senkit nem ismerek aki így járt volna el.

A felsorolt pszihológusokon kívül, akiket egyébként én is szívesen olvasok, hallgatok, és a témába vágóan rengeteget publikálnak, egyszer volt szerencsém elmenni Keresztes Zoltán pszihiáter előadására. A személyiségzavarok és a kötődés kapcsolatáról beszélt, nagyon sok mindenben megerősített az az este.

2 nagyobb gyereket is ismerek akiket hagytak sírni. Onnan tudom, mert a lányom rossz alvó, és ők büszkén javasolták nekem a "szuper" módszerüket.

Az egyik kislàny 5 éves, társaságban nagyon csendes, szótlan, nem barátkozik, inkább bizalmatlanul nèz mindenkire. Több idő elteltével sem oldódik fel. Pedig anyja, apja nagy dumás, társasági ember, tehát nem örökölt tulajdonság.

A másik kislány olyan 7 éves körüli. Ő elég cserfes, viszont őrült módon vágyik a szeretetre. Távoli rokonok vagyunk, kb. évente 4x találkozunk, de miután van hozzá egy kedves szavam folyamatosan csimpaszkodik rám, bújik belém. Látszik, hogy folyamatosan szüksége van valaki figyelmére, mert csak így érzi magát biztonságban. A szüleihez nem bújik, nem keresi az ő társaságukat.

Én egyetértek a kérdezővel. Én sem vagyok a sírni hagyás híve, de néha bizony előfordul, hogy 1-2 percet hagyom sírni 2 hónapos kislányomat.

A sok ősanya aki azt vallja, hogy egy percet sem szabad sírni hagyni a babát jól ráhozza a feszültséget a friss anyukákra. A kislányom eleinte nagyon igényelte a testkozelséget. Enni, wc-zni nem tudtam amig a férjem hazajött. Kb. Egy honapos korára elégeltem meg, igenis leraktam és hagytam sírni amíg egy szendvicset összedobtam magamnak. Azóta szerencsere hozzá szokott és már simán elvan egyedül 10-20 percet is. :)

Szóval azzal "kárt okozunk" a babában hogyha mondjuk sír mert nem bír elaludni és mi hagyjuk,nem reagálunk.

Akkor viszont nem okozunk kárt benne ha mondjuk szívjuk az orrát? Mi tudjuk hogy jótteszünk vele de egy 4 hónapos csecsemő ezt nem érti még. Ő csak azt érzékeli hogy anya/apa rosszat okoz. AZAZ=nem segítek a babán pedig baja van

Vagy ha fáj a hasa. Nálunk az első 3 hónap arról szólt hogy ezerféle módszerrel próbáltuk szegény hasfájását megszüntetni. De ugye még így is rengeteget sírt a babám.Mit érzékelt? Sírok hogy fáj a hasam de anya nem szünteti meg csak ringat, énekel stb.AZAZ = nem segítek a babán pedig baja van

Tehát ezekben az esetekben is "kárt okozok"a babának, nem?