Hogyan szoktassunk ki egy 4,5 évest a szülői ágyból?

Ugyan nem hasonló cipő, mert születésétől kezdve külön szobában van, de ettől függetlenül nagyon anyás.

5 éves múlt, még mindig sokszor úgy alszik el, hogy mellé fekszem. AMikor elaludt, kijövök a szobájából. Amikor kisebb volt (2-3 éves), és éjjel kelt, vagy átjött, akkor visszakísértem/átmentem, és az ő ágyában altattam vissza, mellé feküdtem.

Kitartónak kell lenned, lehet, hogy pár napig 6-8-10x fog ébredni, és ennyiszer kell melléfeküdve visszaaltatni, de meglesz az eredménye, hidd el.

4,5 évest nem kiszoktatni kell, hanem megmondani neki, hogy ott alszik és kész. Te vagy a szülő, ne a gyerek dirigáljon!

Olyan nincs, hogy nem hajlandó aludni, ha nagyon álmos lesz, akkor egyszer úgy is el fog aludni.

Miért nem akar külön ágyban aludni? Lehet, hogy csak azért fél, mert még nem próbálta.

Ilyenkor a legjobb, ha kitalálsz egy jutalmazási rendszert. Van olyan, amire nagyon vágyik? (És meg is tudjátok adni?) Háziállatka, játék, bicikli, kirándulás, stb.

Tegyetek a falra a gyerekszobában egy kis táblát, és minden reggel, amikor az ágyában aludt, kap egy csillagot. 30 csillag után kap valami szép meglepit. 5-5 csillag után kaphat valami kisebbet, pl. valami gyűjthetőt. Így ő is motivált lesz, hogy "kibírja" egyedül az ágyban az éjszakát.

30 nap alatt rájön, hogy nem nagy dolog saját szobában aludni.

Persze kisebb engedmény mehet, pl. alvós állat, éjjeli fény, és nyitva hagyjátok az ajtót, amíg elalszik. Olvastok egy-egy mesét, esti puszi, stb, hogy meglegyen a rituáléja az elalvásnak.

Sokat könnyítesz a dolgon, ha jól lefárasztod, délután kimentek játszótérre, fociztok, megdolgoztatod rendesen, és kevesebbet hagyod aludni délután, ha még szokott aludni. Akkor nem kell 11-ig könyörögni, hogy aludjon már.

A legfontosabb a következetesség. Ha egyszer azt mondod, hogy mától ott alszik, akkor ott alszik, különben csak azt tanulja meg, hogy ha kitartóan sír és hisztizik, akkor úgy is az lesz, amit ő akar.

Jó kezdet lehet, ha pl. hét végén ott alszotok a nagyinál, és ott már külön ágyban alszik.

Első körben szerintem elég arra szoktatni, hogy ne a szülők ágyában aludjon. Venni neki egy tetszetős ágyat, megcsinálni kuckósra ( mi sátrat készítettünk fölé) adni neki akkora plüsst mint ő, hogy meg tudja ölelni, vagy varrni keskeny hosszú párnát, amit ugyancsak ölelni tud.

Igaz, mi 3 évesen kezdtük, helyszűke miatt csak egy szivacsot tettünk le az ágyunk mellé a fent leírtakkal. Nagyon tetszett neki, pár hét múlva már nem akart az ágyunkban aludni. Aztán jöhet egy lakásátrendezés, festés... akármi, hogy átkerüljön másik szobába :)

Nekünk sikerült mindenféle trauma nélkül, számára is elfogadható módon megoldani, és még egy fontos megjegyzés, nem távolodott el tőlünk, ugyanolyan jó maradt a kapcsolatunk, hiszen nem elutasításnak élte meg, hanem egy szuper kalandnak.

Az elején úgy emlékszem még mesét is találtunk ki hozzá, és nagyon sajnáltuk hogy mi már túl nagyok vagyunk hozzá, hogy beférjünk a bunkerébe :)