4 éves altatása? Mit csináljak?

Esetleg ha korábbra tennétek a lefekvést? Lehet átesik a holtponton és nem bír aludni.

De nekem is eszembe jutott hogy veled akarja tölteni az időt

1. Delutani alvast hagyjatok el (ovi mas opcio), vagy keltsetek hamarabb, max. 3-ig alhatnak oviban is.

2. Este vacsora elott oriasi hancur, fogocska, ilyesmi kb. fel orat, jo idoben kinti szaladgalas majd, igy fizikailag jol kimerul.

3. Esti rutin, vacsi, furdes, stb.

4. Max. 2 mese, addig ott fekudnek, de utana puszi, es kijonnek.

4. Ha hiszti is van, max. 5-10 percenkent bemennek, egyre ritkabban, csak annyinak, hogy elmondjam normal hangon hogy este van, aludni kell. Es ebbol nem engednek. Par nap hiszti es megtanulja. Csak kovetkezetesen !

Tudod mi a legjobb ebben az esetben? Elfogadni, hogy ő ilyen.

Voltak elveim, aztán lett gyerekem.

Volt külön szobája, külön ágya, ez most a MI szobánk és MI ágyunk :)

Nagyon sok düh és indulat árán sikerült megértenem, hogy miért is kellene neki egyedül aludnia, amikor azt látja, hogy anya és apa sem alszik egyedül? Igen, megértettem, elfogadtam, hogy ő még kicsi, szüksége van rá, nem akar, nem szeret egyedül lenni.

És különben is: úgy elrepül az idő, pikpakk a kezedet sem akarja majd megfogni. Szóval én a részemről kihasználom, hogy még hozzám simul, bújik, velem alszik.

Egy ötlet: én is nagyon problémás alvó voltam. Féltem a sötétben, de aztán a világosban is, hiszen, ha becsuktam a szemem nem láttam, hogy minden biztonságos-e körülöttem. Nem tudtam mitől félek pontosan, nem volt egy konkrét lény vagy bármi. Vagy mondhatnám úgyis hogy mindig más. Csak úgy éreztem nem vagyok biztonságban. Emiatt én is a szüleim ágyában kötöttem ki, pedig valószínűleg pont belőlük fakadt az összes félelmem. Nem tudom nálatok mi a helyzet a családban, de nekem apám alkoholista volt, elvert jópárszor, megfélemlítve éltem a napjaim, anyám sose volt otthon, hogy megvédjen, mert mindig dolgozott. Ha otthon volt apával veszekedett vagy nekem panaszkodott rá, kész idegroncs volt. Valahogy elvesztem ebben a káoszban és úgy éreztem nem bízhatok senkiben.

Mondtam nekik hogy félek egyedül aludni de nem tudtam megmagyarázni miért, ők meg hülyének néztek, megaláztak miatta. És a dolog ennyiben maradt.