Mi a véleményetek az egy ágyban való alvásról a babával?

Nekunk marciusban jon a baba, a mi szobankban lesz, de sajat kisagyban, legzesfigyelovel. Nem tudnek rendesen pihenni, ha folyton azon aggodnek, hogy vesz-e levegot, nem fekszunk-e ra etc.

A parunkat kirugjuk a kozos agybol meg alapbol ellenszenves nekem.

Ha ejszaka sir nagyon a pici, akkor majd atmegyek vele a nappaliba amig megnyugszik, igy a parom sem kell, hogy kialvatlanul menjen munkaba.

Mi is különalvást terveztünk, egy ideig működött is, 2 és 4 hónapos kora között átaludta a lányom az éjszakát, tökmindegy volt neki, hol alszik. Aztán elkezdett kelni egyre többször, kizárólag cicin aludt vissza, ha visszaringatni próbáltam, csak ordított. Minden egyes alkalommal bementem, kivettem, ringatás-ordítás, oké, akkor cici, alvás. Amikor eljutottunk odáig, hogy 8-10 alkalommal ment ez éjjel, és mör a nevemet se tudtam, reggel meg nem is emlékeztem, hogy hányszor keltem éjjel, akkor elhatároztam, hogy ezt befejeztem. Továbbra is letettem este az ágyába, első ébredéskor viszont hoztam magunk mellé. Hát igen, egyből sikerült magunkat kialudni... 6 hónapos volt ekkor a kislányom. Még ha ébredt is, csak odafordultam, odaadtam a cicit, és aludtunk mindketten tovább. Összehasonlíthatatlanul sokkal jobb volt így. Most 2,5 éves, a cici fél éve már nem játszik, még mindig az van, hogy lefekszik az ágyába a szobájában, éjjel meg egyszer felkel (általában 2-3 körül), és átköltözik a mi ágyunkba. Amikor az apja éjszakás, akkor lefeküdhet eleve mellém, olyankor át szokta aludni az éjszakát, vagy egyszer iszik max. Szóval ő is olyan gyerek, akinek nagyon kell a tesközelség. Tényleg az volt, hogy vagy együtt alszunk, vagy baromira nem alszunk.

Különben nem értem, miért gondolják egyesek, hogy ilyenkor apa automatikusan ki van rúgva a közös ágyból... nálunk erről szó sem volt, apa is aludt velünk. Az meg, hogy apuka mélyen alszik, nem értem, miért gond, ágyat a falhoz, gyerek alszik a falnál, anya középen, apa a másik oldalon, így esélytelen, hogy ráfeküdjön. Mi is így csináltuk, bár az én férjem tudja alvás közben, hogy ott a gyerek, nem fekszik rá. Régen a kismacskánk aludt velünk, ha rá tudtunk vigyázni álmunkban, nyilván a gyerekre is tudunk.

Következő gyerekkel már eleve az a terv, hogy első ébredéskor áthozom majd, én ezt az egész éjjel járkálást tuti nem csinálom még egyszer. Meg igazából jó is nekünk így együtt aludni, már mindkettőnknek hiányzik a gyerek. Ha éjjel a szokott időben nem jön, mindketten felébredünk automatikusan, és nézzük, hogy mi van :D

Aki akarja, csinálja.

Nálunk kezdettől fogva a saját szobájában alszik.

1. mert ha magunk közé tesszük, egy másodpercet nem alszunk

2. a HÁZASTÁRSAMAT nem száműzöm a nappaliba a gyerek miatt, az milyen tré dolog már :D

3. a remek minta után pláne nem (mostohaöcsém még 10 évesen is anyjával aludt)