Hogy tudnám több és önálló alvásra szoktatni 9 hónapos babámat?
Két gyerekem van, a nagyot anno tök jól meg tudtam tanítani aludni, kb. 4-5 hónapos korától szép fokozatosan, betettem az ágyba, kicsit még dumált, és aludt, leszámítva persze amikor foga jött, beteg volt stb. Addig szoptattam éjjel ( 8 hó) amíg láttam, hogy eszik, utána nem, és simán átaludta onnantól az éjszakát, tehát elvileg tudom, hogy kéne csinálni.
De a pici ellenáll. Egyrészt megvan kötve a kezem, mert egy szobában alszanak, ezért egyből kikapom, ahogy sír, másrészt elég beteges, keveset eszik, úgyhogy neki még éjszaka nagyon kell a szopi. De a dolog egyre rosszabb. Napközben, amikor ketten vagyunk, próbálom, de addig ordít, behergeli magát, amíg végül a kezemben alszik el, hiába csinálom a felvesz-leteszt, és veszem ki százszor, nyugtatom meg, teszem vissza, ülök mellé, nem segít. Éjszaka kb óránként kel, és sokszor vissza sem alszik, ilyenkor játszana, ha hagynám, aztán olyan fáradt, hogy nincs magánál, de ha leteszem ordít, ha próbálom ringatni ellenáll, mert egyre fáradtabb. Én pedig mint egy élő halott olyan vagyok, nagyon kimerült, türelmetlen, sokszor következetlen, tudom, de annyira nincs már erőm. Mindig mondom, hogy fogzás, mozgásfejlődés, front, de nem, ez egy rossz szokás, amiből nem tudunk kikeveredni.
Van valakinek valami ötlete, tanácsa? El fog ez múlni egyszer, és ha igen, hogy?
válasza: válasza:Sajnos segíteni nem nagyon tudok, csak leírom, nálunk hogy volt.
Az első 3 hónapban szépen aludt éjszaka, csak enni kelt fel, vagyis inkább félálomban szopizott. Kicsit hasfájós volt, de nem volt vészes, nem voltak ordítások. Majd 3 hósan szopisztrájk- 1 hónapig küzdöttem fejéssel, cumisüveggel, tápszerrel, végén csak tápszeres lett. Innentől nagyon hasfájós. Aztán jött a fogzás is mellé. Nekem sem ment az altatás, éjjel rengetegszer fent volt, vagy éppen órákat, és üvöltött. Hittem én is, hogy rossz szokás, na majd akkor változtatunk...de sosem tudott egyedül elaludni. Aztán volt, hogy 1-2 hétre jobb lett (de ez már 1 éves kora után). De még 1.5 évesen is volt, hogy nyáron éjjel még babakocsiban tologattam, mert amúgy üvöltött és nem aludt. (volt, hogy éjszakára is abban hagytam, mert amint vettem ki, már fent volt). Zombi voltam, kegyetlenül kimerültem. Aztán most betöltötte a 2-t, mostanában bújt/bújik ki az utolsó kettő fogacskája is. Még kb 2 hete este 1-1.5 órákat altattam, majd egyik napról a másikra lefektetem az ágyára, puszi és jöhetek ki. Szóval nálunk nagyon nem rossz szokásról volt szó (erre persze már nagyon korán rájöttem, akkor, amikor próbálkoztam az -aludj el egyedül, ha kell, egy kis sírás által - módszerrel i. Sokáig sosem bírtam hagyni, így fel is hagytam ezzel a módszerrel).
Nálunk szó sem volt hisztiről, vagy bármi megszokásról. Bár sokszor én is úgy éreztem, hiszen 1 éves koráig sosem aludt át egyetlen éjszakát is, és már sokszor rendszeresen ugyanabban az időpontban kelt és sírt...
Hozzáteszem, mindig mikor panaszkodtam anyukámnak, mindig volt válasza: most front van, szél van, jön a hideg, telihold van, biztos a foga, a hasa (fogzáskor nálunk hasfájás is volt...)
Ráadásul a fiam 7 hónapos korától napi 1x aludt, de volt olyan, hogy nem is aludt napközben...vagy csak fél órát...arra is folyton okot kerestem, hogy miért nem alszik annyit, mint a kortársai, és miért ennyire szaggatottan...
És tényleg: láss csodát: 25 hónapos, éjjel alszik 10-11 órát egyhuzamban (néha még megébred inni), nappal pedig jobban alszik, mint akár 1-1.5 éve korában: ma pl. 2.5 órát aludt...pedig híresen rossz alvó volt mindig is és keveset alvó...
Egyet tudok mondani: kitartás!! És remélem, hogy nálatok hamarabb rendeződik a helyzet. Én mindent kipróbáltam, amit lehetett, nagyon belefáradtam, de egyértelmű volt: nem rajtam múlt.
Nagyon köszönöm amit írtatok! Tudom, hogy ez sovány vigasz, de az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és nem én, vagy a gyerekem a "defektes", már segít. Az az igazság, én nem vagyok meggyőződve sem a sírni hagyás, sem a 2-3 évig altatás mellett, ezért is olvastam örömmel, amit a második válaszoló írt. Nagyon sok mindennel kapcsolatban tapasztaltam már, hogy ki kell várni, és megoldódnak a dolgok, talán, remélem ezzel is így lesz, csak félek, hogy közben teljesen bekattanok. Próbálok napközben aludni vele, az is valami, csak így meg nincs időm semmire, és ez is zavar.
Ma este pl. 2 órán át altattuk, pedig olyan álmos volt, hogy alig tudta tartani a fejét. Próbáltam betenni az ágyba szopi után, amikor majdnem teljesen aludt, de úgy sírt, hogy majdnem hányt, így végül kivettem, és a mellkasomon aludt el, nagy nehezen. Próbálok kitartani, és reménykedem, hogy megoldódik.
válasza:Második válaszoló vagyok. Örülök, hogy ez egy kicsit "megnyugtat", bár tudom, semmit sem tesz jobbá. Szerintem az alvás annyira kardinális kérdés, ha nem tud pihenni az ember, magára időt szakítani, az megbosszulja önmagát, bármennyire is türelmes az ember. Én egyedül éjszakáztam a fiammal bő 2 évig, és sokszor igencsak kivoltam. Sőt, a tudat, hogy mások néznek rám nagy szemekkel, miért vagyok minden nap idegbeteg, mosott sz*r. Volt, hogy nyáron a teraszon sírva tologattam a 1.5 éves gyereket babakocsiban éjfélkor... Máshogy képtelen volt aludni.. és tudtam, hogy más babája ilyenkor már rég édesdeden alszik, én már a szülők is pihennek reggelig.
Én nagyon nehezen éltem meg, abszolút nem erre készültem. És a 2 év alatt inkább csak kikészültem.
Nekem voltak éjszakák, még 1.5 éves kora után is, igaz akkor már nem minden nap, hogy éjjel 2x felébredt és sírt 1-2 órát, de volt, hogy 3-at is ébren voltunk. Nagyon sokszor huzamosabb ideig nem aludtam többet, mint 4 óra, és ezt is 2-3 részletben. El sem tudom mondani, mennyire a padlón voltam.
És most látom a másik oldalt. Hogy mennyire kiegyensúlyozott tud lenni az ember, pedig nem régóta alussza át az éjszakát a fiam! De 1-2 hét alatt annyi minden megváltozott emiatt. Sokkal türelmesebb vagyok vele, pedig most kezdett úgy igazán kinyílni a csipája, dacol ezerrel. Nade én meg este pihenek, olvasok, netezek, éjjel meg alszok. Nem is olyan rég ez még nem így volt.
Sőt,ahogy írtam kb 2-3 hete még órákat altattam este. Volt, hogy 21:00-kor álltam neki, és 23:00-ra értem ki tőle...akkora fejem volt már, mint a ház...és ez napokon át egymás után... (és már ugye 2 éves...)
És csak azt tudom mondani, mint eddig is: nem rajtam múlt. Éreztem mindig rajta, hogy tényleg szüksége van rám ,nem a hiszti miatt. Ma is simán ment, mint már egy ideje: lefektettem, elmondtam 2 mesét fejből, puszi, és kimentem. Még mondta párszor, hogy anya, anya, de mondtam neki kedvesen,hogy aludjon, itt vagyok a másik szobában, és el is aludt. Nem volt hiszti, nem volt órákon át tartó altatás. Hiszem, ha hiszti lett volna, akkor nem menne egyik napról a másikra az egyedül elalvás.
Ezért sem értek egyet azzal, aki azt állítja, hogy "megtanította aludni a gyerekét". Igen, biztos hozzá lehet szoktatni rossz alvási szokásokhoz a gyereket, de aki azt állítja, hogy csak a szülőn múlik, hogy hogyan s mint alszik a gyerek, annak még nem volt problémásabb gyerekkel dolga. Mert amelyik gyereknek fáj valamije, zavarja valami, az nem fog nyugodtan aludni, egyedül. (fájdalomcsillapítót meg nem lehet hónapokon át adni, mert épp jön a foga...-de hozzáteszem, én sokszor hiába is adtam.)
válasza:Tanácsom nemigen van, de az, hogy elmúlik-e , az tuti igen, az én fiam 6 hós korától nagyon sokat kelt éjszakánként, már én is hulla voltam....
aztán 1 éves lett, most leteszem este és reggelig alszik, felkelés nélkül, egyik napról a másikra történt, egyszer még felkelt, másnap már nem.
Kitartást, és elmúlik, meglátod.
Az első babáddal meg szerencséd volt. :)
Amúgy barátnőm gyereke felkel éjfélkor, és onnan akármit csinálnak, fent van hajnali 6ig, napközben meg egész nap alszik, ilyen is van, ez rosszabb szerintem. :)
Köszönöm a biztatást! Én is érzem,hogy szüksége van rám,még ha rossz szokás miatt is,olyan pici még,és igen,a naggyal tényleg szerencsénk volt (vele később más nehézségek voltak)
Azért remélem inkább egy,mint két évesen lesz jobb!Addig meg túlélünk...!
válasza:Reméljük, hogy 1 évesen már jobb lesz, mert a 2 év kétszer annyi idő! :) És én annyira érzem a különbséget, hogy mennyivel másabb így, hogy alszunk rendesen, és annyira sajnálom, hogy felesleges feszültségek gyülemlettek az elmúlt 2 évben, ami csak a kialvatlanságból adódott :((
De még mindig úgy állok hozzá, hogy "jobb később, mint soha", egyik ismerősöm még 3 évessel is éjszakázik sokszor.
Bár elkiabálni azért én sem akarom, mert két hét 2 évvel szemben nem reprezentatív, de remélhetőleg már nagyobb gondok nem lesznek nálunk sem.
"második válaszoló" :)
válasza:Én meg ezt küldöm vígasztalásul:
válasza:Köszi, belenéztem, este meghallgatom, szeretem őt!
Teljesen igaz az, hogy az egész életminőségre rányomja a bélyegét a nem alvás, állandóan feszült vagyok, türelmetlen, veszekszem, a lakás úszik, nem tornázom, nincs időm semmire, és senkire, és emiatt még rosszabbul érzem magam, hiszen látom magam kívülről, és mivel én ilyen vagyok, nyilván átragad a babára, ez pedig egy ördögi kör. Viszont ma 6 (!!!!) órát aludt egyben, úgyhogy olyan kipihenten ( és kemény cicikkel:) ) ébredtem, mint már rég:)! Elhatároztam, hogy a magam hozzáállásán próbálok változtatni, itt a tavasz, megpróbálom magam összeszedni, pozitívabb lenni, hátha valami átragad belőle rá is, és segít!
Köszönöm mindenkinek még egyszer a biztatást, segítséget, nagyon jól esett!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!