Azoktól kérdeznék akik egy ágyban alszanak a gyerekükkel (? )

én még mos is egy ágyban alszom a kisfiammal.

kb. 14 hónapos koráig úgy aludt, hogy cicin elaltattam hétkor, és míg aludt, én apjukkal lehettem kettesben, ameddig akartam.

azért én úgy 11-kor elmentem aludni a gyerekszobába a gyerek mellé, mivel 7-kor kelt a kis csibész, így meg ki tudtam magam aludni.

úgy másfél két hónapja nem nagyon akar elaludni hétkor, egyre jobban bírja az ébrenlétet - nincs vele baj, a gyerekek alvása mindig változik (van ugye a 2 hetes kori változás, a 8 hónapos kori és szerintem ez az egy éves kori, legalábbis elég tipikusnak tűnik az itteni "jajnemalszikagyerekem" típusú kérdések alapján) :)

szóval mostanság nem nagyon alszik ilyen pöpecül, ezért van, hogy 8-9kor még a nagyszobában rajcsúrozik, de azért 10 előtt csak elszenderül, és még így is van egy kis időm a párommal kettesbe lenni.

mivel nem lehet következetést levonni semmiből - pl. jól alszik a 7 hónapos, akkor ez így marad, ezért nem aggódok, hogy ez így marad a gyerek 18 éves koráig :)

azt hiszem mire 3 éves lesz, már egyedül kell aludnia, addig én vigyázok rá, szeretek vele aludni.

párommal így is van intimitás, hisz van időnk kettesben lenni, csak nem mellette, hanem a gyerek mellett alszom a gyerekszobában lévő 140x200-as hatalmas és kényelmes szivacson.

szerintem tök egyszerű és működőképes módszer. a japán nők alszanak szivacson együtt a gyerekeikkel, olvastam valahol, így jött az ötlet, hogy a gyerekszobába hozzánk is szivacs került.

mindent meg lehet oldani. a legjobb megoldás, ha mindenki kap, és senki sem veszít. így jut idő egymásra, de a gyerek megkapja a számára biztonságot nyújtó közelséget (hisz 3 éves koráig ez az egyik alapszükséglete) az anya nem érzi magát frusztráltnak (nem kell a sírásra felébredni, kipattanni, ingerültködni, egyszerűen össze kell bújni a kicsivel. én ráadásul szoptatom is, cicin bármikor lehet "szedálni" nincs éjjeli rajcsúrozás, reggel még tudom húzni az ébredést szopiztatással - még most is, 15 hósan!!! van, hogy felébred éjjel a kicsi, de látja, hogy alszom, visszabújik a szivacsra mellém, nálunk még nem volt éjszakázás (csak mikor beteg volt egyszer nagyon, és éjjel szívtuk ki az orrát)

szerintem ez nagyon működőképes, legalábbis nálunk. nekem így nagyon könnyű az anyaság, imádom :) imádom az éjszakákat is :) nem szoktam félni lefekvéskor, hogy vajon most mi lesz :) párom se panaszkodik, neki csak fura ez a mód, de csak azért, mert az anyukája és a nővére szerint ez nem egészséges, de bezzeg élvezi azért a módszerrel járó könnyedséget, át tudja aludni az éjszakát, és kipihenten megy munkába, hisz neki aztán meg pláne nem kell ébredeznie éjjel.

Ezt a kérdést egyszer én is feltettem, mert engem is érdekel, itt van pár válasz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__altata..

Kényszerűségből alszom együtt 1 évesemmel. Cicifüggő, csak szopizva alszik el, éjjel is felkel kb. kétszer, és akkor is kéri a szopit. Ráadásul most rajta van a szeparációs szorongás, és ha nem lehet mellettem éjjel, akkor nem hajlandó aludni. Gyakran próbálom letenni az ágyába, mikor mélyen alszik, de felébred, és sírva követel vissza. Én meg egy idő után feladom, mert hulla fáradt vagyok. De igen, gyakran félek, hogy leesik, ezért kb. félálomban alszom, ami nem jó, de ez van. A nem alvást meg lehet szokni, csak ha nem muszáj, nem érdemes, mert irtó gyorsan elkezd tőle öregedni az ember.

A nagytesókkal még azt csináltuk, hogy szivacsot tettünk a szobájukba a földre, és ott aludtam azzal, aki felébredt. Őket viszont ott lehetett utána hagyni, nem feltétlenül keltek fel arra, hogy visszamentem apjukhoz.