Erre van egyáltalán megoldás, vagy várni kell míg nagyobb lesz?
Figyelt kérdés
Két kisfiam van, egy közel 2 éves és egy 3 hónapos. A picivel semmi gond nagyon jó baba, szépen alszik. A naggyal születése óta küzdöttünk, sosem aludt jól, nem sok éjszakát aludt végig, de ami most megy, az már minden képzeletemet felülmúlja. Eddig is elég rendesen tudott sírni éjszakánként, de most szinte minden nap vagy az elalvásnál, vagy megébredésnél vagy mindkettőnél őrjöng, fuldoklik, ordít, nem lehet tőle kijönni mert két csukott ajtónál felkelti a testvérét...tnap 3szor kelt, negyedjére lefeküdtem hozzá a földre, 6 előtt jött be a férjem, hogy a pici éhes, akkor átmentem szoptatni, fél 7kor pedig megint sírva kelt a nagy és még kiságyból kivétel után is sírt. De ez már nem is sírás, dühöng, veri a fejét a kiságyba, dobálja magát, minden kiszór a kiságyból, a cumiját hozzávágja az ajtóhoz, ki akar szállni, mutogat kifele,tapicskolja a rácson keresztül a parkettát, hogy üljek a kiságy elé....döbbenet amit csinál, és általában nagyon hosszú ideig vígasztalhatatlan...volt, hogy kúpot kellett neki adni, hogy megnyugodjon,de volt, hogy mentünk a zuhany alá, annyira nem lehetett vele mit kezdeni. Olyan hevesen csinálja, hogy nem hiszem, hogy ez normális...a családban szülő-nagyszülő ágon van-volt mentális beteg, az egyiknél öngyilkossággal végződött, gondoltam arra, hogy esetleg örökölhetett ebből valamit, és az idegrendszerével lehet valami..vagy eltúlzom, van más is, akinek ilyet kellett átélnie?? Mit tudok tenni? Napközben aktív, mindennek örülős, boldog, nevetős kisfiú, nem értem mi történik este vele...Oké, hogy a tesó kicsit trauma minden nagyobb gyereknek, de rengeteget foglalkozunk a naggyal, azért is mert a pici nagyon nyugodt, így szinte semennyi időt nem vesz el tőle, a napirendje sem borult stb....nagyon szeretnék tanácsokat kapni, hátha beválik valami, mert ez így nem mehet tovább, apa munkája a vezetés, és 3 órás alvásokkal nagyon aggódom érte, és én se tudok 100%o anya lenni, plusz nem akarom, hogy a tejem rovására menjen...2014. aug. 28. 22:39
1/4 anonim válasza:
szerintem nem lett felkészítve a testvér érkezésére, egyfolytában azt hiszi mellőzve van, lett.
be kell vonni valahogy a babadolgokba
játszva
hogy elfogadja az új helyzetet
számára most felborult az egész világ, nem találja ahelyét, nem tudja mit akar, csak érzi, hogy nem jó.
2/4 anonim válasza:
nekem az vált be h egy ideig együtt aludtunk
majd mikor nyugodt lett szépen lassan leszoktunk róla
3/4 Medvi válasza:
Osztozom az előző véleményében. Lehet, hogy jobb lenne, ha ő is egy szobában alhatna veletek, nyugodtabbak lennének az éjszakák. Ne aggódj, nem az öröklött probléma miatt van, az nem ebben mutatkozna meg szerintem, tényleg a kistestvér érkezése zavarhatta meg az álmát. Veled szeretne aludni és ez teljesen érthető, hiszen pici még ő is.
4/4 anonim válasza:
az en lanyom ennyi idosen volt rettentoen anyas, ugy 2,5 eves koraig. Minden ejjel tobbszor kelt es csak ugy aludt el, hogy mellette kellett fekudnom neha masfel oran keresztul. Szazszor ellenorizte elalvas elott, hogy ott vagyok-e. Es meg kistestver se volt, megis igy viselkedett. En is megoldanam valahogy a kozos alvast. Biztos, hogy eleg sokaig fog tartani, amig abbamarad az ejjeli keles, hogy biztonsagban erezze magat, hogy ott vagy mellette
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!