Segítség! 4 éves lányom nem alszik a saját ágyában, hogyan szoktassam vissza?

Akkor miért töröltettél válaszokat?

Na nálunk hasonló volt a szitu. Párom a szüleivel élt, a kislánya a nagymamával aludt egy szobába 4 éven keresztül. Akkor összeköltöztünk párommal, jött a lánya is. Eleinte nálunk is ment az ingajárat. Hajnalba volt, hogy 4x-5x is felkelt, zokogva jött át, hogy nem akar egyedül aludni stb. Ott is esti mese, éjjeli fény, kislámpa, magnón ment a mese neki stb. Semmi nem használt. Párom megunta 1 hónap után és egyszerűen ha hajnalban átjött erélyesen rászólt és visszaküldte a szobájába. ár nem kísérgettük vissza, nem babusgattuk. Nekem megtiltotta párom, hogy beengedjem az ágyba éjszaka, ő átküldte mindig a saját szobájába. Pár hét alatt megunta a kislány hogy mindig rá van szólva és vissza van zavarva a szobájába azóta szerencsére max reggel jön át korán mikor az apja elmegy dolgozni. Jobb is így, mert én mindig megijedtem mikor átjött. Sokszor nem ébresztett fel minket, mert tudta hogy rászól az apja és volt hogy arra keltem fel hogy áll az ágyunk végébe mint egy szellem nagyon ijesztő volt. :( Na de nincs cukorból úgyhogy megértette és azóta nyugodtak az éjszakák. Pár hét határozottsággal el lehet érni.

Én nem tudom, miért kell az őszinteségtől rettegni. Anya megijed, apa fél, hogy rádfekszik, akármi, ami igaz. Meg a felnőttek úgy szokták, hogy egy nő és egy férfi összeismerkedik, nagyon, nagyon megszeretik egymást, gyerekük lesz, és őt mindennél jobban szeretik. Mégis éjjel a felnőttek és a gyerekek külön alszanak, mert a felnőttek együtt szeretnek elaludni, és együtt szeretnek felébredni is, ők így alszanak nyugodtan, a gyerekek pedig egyedül vagy egymás közt alszanak nyugodtan, mert a felnőttek néha horkolnak, nagyon sokat mocorognak, és melléjük feküdni simán veszélyes, nagy öntudatlan testükkel maguk alá temetnek egy picike alvó gyereket, és álmukban még vigyázni se tudnak rá. Ha félnek, akkor nem alszanak, ha nem alszanak, akkor ki kel fel korán reggelit kreálni meg újságot olv... Várjá'... Segíteni a reggelikészítésben és nógatni mindenkit, hogy mingyá' este van?

Szerintem egy 3-4 éves gyerek már nagyon értelmes, meg lehet vele beszélni dolgokat. A kisfiam 2 éves korában kezdett el átmászkálni hozzánk éjszaka, hogy az ágyunkban aludjon. Én nem zavartam el, de ha köztünk aludt, mi nem tudtunk jót aludni, sokszor felébredtünk a mocorgása miatt. Ő is többször felébredt, kereste a helyét... Általában a saját ágyában aludt el, onnan átlát a mi szobánkba. Egyszer már nagyon elegem lett, hogy nem tudom kialudni magam, és elbeszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy így nem kényelmes aludni, nem férünk el a nagyágyban, és senki sem tud jót aludni, ő sem. Jobb lenne, ha mindenki a saját ágyában aludna. Megértette, és azóta csak nagyon ritkán jut eszébe, hogy átjöjjön hozzánk, a saját ágyában moccanás nélkül végigalussza az éjszakát. Néha még mondja, hogy hadd aludjon az ágyunkban, ilyenkor azt mondom neki, hogy oké, de akkor én meg az ő ágyában szeretnék aludni, vagy átmegyek a kanapéra, mert nem tudok tőle jót aludni. Ettől rögtön meggondolja magát. Én nem csinálok nagy ügyet ebből az egészből, amikor velem aludt, jó érzés volt, hogy hozzám bújt, annyira nem bántam. De már hónapok óta nem alszunk együtt, és így mindenki kipihent, és ez így jó. Most 3 és fél éves. Szerintem nem igaz, hogy ha egy gyerek a szüleivel alszik, akkor még iskolás korában is így lesz. Ahogy érik a személyisége és önállósodik, egyre jobban leválik a szülőkről, és szívesebben alszik majd saját ágyban, saját szobában. És ez az idő általában még iskoláskor előtt eljön.

Látszik, hogy sokan sok mindent nem tudnak az együttalvásról. Nemcsak tapasztalatból nem, de még hírből sem. Pedig érdemes lenne olvasni róla, tényeket és egyéni élményeket is. Csupán csak azért, hogy megalapozottabbak legyenek a vélemények; már akinek ez számít.