Elszúrtuk, igaz? Most kell keménynek lenni?

Bizony elrontottátok. De nem akkor, amikor gondolod, hanem előbb: amikor hagytátok, hogy álomba sírja magát. Mégis miért akkora probléma, hogy vele kell maradni, amíg el nem alszik? Miért jobb, ha erőnek erejével lefejtitek magatokról a csimpaszkodó - az egyedülléttől látszólag rettegő - kisgyereket, mint ha szelíden álomba kíséritek?

Hajnali 4-kor az ágya mellett ülni valóban fárasztó, nem is kell. Ha ilyen probléma áll fenn, szerezzetek be egy matracot, és amikor éjjel felsír, valamelyikőtök menjen át, és folytassa ott az alvást. Nem lesz ettől elkapatott, elkényeztetett, a házasságotok sem erre fog rámenni.

Egyébként az én kislányom is 21 hónapos. Mindig altattuk, kezdetben cicin, utána rövid ideig ringatva, később simizve, majd csak feküdtem az ágya mellett. Pár hete önállóan alszik el, ott sem kell vele lennünk. Soha nem szoktattuk semmire erőszakosan, mindig ő jelezte, hogy már nem kér a ciciből vagy a simogatásból. Nem vagyok egy szuperanya - sőőőt -, de büszke vagyok arra, hogy a kislányom úgy lett ilyen önálló, hogy soha nem erőszakoskodtam vele.

A másodikkal értek egyet. Az anyukája vagy, az a dolgod, hogy ott legyél vele, ha szüksége van rád!

Én soha nem tekintettem problémaként arra, ha a kisfiam igényelt.

20 hónapos múlt, és olyan szoros kapocs van köztünk, amit sosem hittem volna. Szerintem ezt annak köszönhetem, hogy sosem hagytam "cserben". És érzi, hogy bízhat bennem.

26 hkm

szerintem,ha egy gyermeket megtanitunk egyedül elaludni,az nem azt jelenti,hogy nincs biztonságban,ha nem a karunkban van.én el sem birnám a 40kilómmal a 7kilós kislányomat.egyszerűen leteszem-és elalszik.persze,nekem is meg kellett szenvednem vele-vannak nehezebb éjszakák.egyszer ő is felébred-de nem gondolom,hogy rázogatástól,kóricálástól fogja jobban érezni,hogy szeretem.kisfiamnál is ezt a módszert követtük,és pici kora óta egyedül alszik el-beszélget,nézelődik,énekel,aztán elalszik.sosem hagytam sirni egyiket sem.

a kérdésre visszatérve,-a szeparációs szorongásnak már nem igazán van itt az ideje-az akkor lehetett,amikor sirni hagytátok.vissza kell nyerni a bizalmát.természetesen maradjatok mellette ,ha sir-majd mindig távolabb a széket-és a végén érzi majd,hogy a másik szobában vagytok-nincs mitől tartania.

Férjem barátja mesélte, hogy vendégségben voltak, este a gyerekeket 3 és 5 éveseket anyuka megfürdette, a gyerekek kijöttek jóéjt puszit adni, majd egyedül! bevonultak a szobájukba aludni, és onnantól egy hangjuk sem volt. A szülők büszkén mondták, hogy vért izzadtak, mire ezt elérték, de megérte, nincs esti altatás, cirkuszolás stb.

Ledöbbentem, hogy okos, kulturált szülők így idomítják gyerekeiket. Az elalvás, a sötétség (éjjeli fény mellet is sötét van egy gyereknek) félelmforrás a legtöbb gyereknek. Igen, vannak ilyen időszakok, amikor a gyerek segítséget kér az elalváshoz. Úgy érzem, ha egészséges lelkű gyereket akarunk, akkor ezt meg kell neki adnunk. Le lehet szoktatni őket a szertartásokról, de a szorongás bennük marad.

Talán könnyebben elalszik, ha jobban kifárad estér. Töltsetek több időt a szabadban, és a napközbeni alvást redukáljátok. Kislányom 23 hónapos, ha nagyot alszik ebéd után, akkor tuti, hogy még 10-kor is csip-csip -csókázni akar.