Hogy altassam majd az újszülött babámat? Mit csináljak ha sír? (bovebben lent)

"biztos hogy 1 honapos koraig nagyon sokat fogom dajkalni utana meg rendszerhez szoktatom :)"

na remélem ezt adod fel leghamarabb....hidd el, tapasztalatból beszélek, pici babával nincs olyan, hogy rendszer..annál nehezebb, minél jobban akarod ezt. Ha rugalmas vagy és elfogadod a dolgokat, a helyzetet, sokkal könnyebb lesz. óvatosan apró dolgokkal el lehet érni, hogy 6 hónapos korára nagyjából lesz egy napirendetek, de ez is inkább a baba érdeme. Ha kiegyensúlyozott és boldog, akinek az igényei ki vannak elégítve, akkor ez el fog jönni. Ráadásul az egyedül alvás is idegrendszeri érettség függvénye is, én is sokat ringattam, ölben aludt el (hasfájós volt), de most már 9 hónapos, rendkívül nyugis, boldog baba, akit nem kell órákig altatni. Ha látom, hogy álmos, megdajkálom, szépen nyugisan elvagyunk pár percet, aztán beszunnyad az ölemben és leteszem aludni - nem alszik még, félálomban van, de elég nyugodt ahhoz, hogy magától elalszik ezután.

Szóval nincs olyan, hogy "elkapatod" ha ölben van, egy éves korig semmiképpen sem. Sőt, a kutatások szerint pont azok a gyerekek lesznek később sokkal önállóbbak, akiket hordozott, dajkált, sokat tartott testkontaktusban az anyukája

"Es napkozbe mennyit lehet olbe hogy ne szokja meg???" Hát erről sajnos már most lekéstél. Ott van a nap 24 órájában a hasadban, a tested melegét érzi, a szívverésedet hallgatja - és bizony ezt már most, születése előtt MEGSZOKTA. Ez van, ezt visszacsinálni már nem tudod. Azzal teszed a legjobbat, ha hagyod, hogy a saját tempójában váljon le rólad. Ez nem újszülött korban fog bekövetkezni, de ha nem trenírozod, ugyanakkor hagysz neki szabad teret, akkor 2 éves kora körül már egy szuper, önálló gyereked lesz.

Persze le tudod erről erőszakkal is szoktatni, de az anyaság nem arról szól (ideális esetben persze), hogy ott van az a cuki baba, de azért túl sokat ne kelljen már vele foglalkozni. Bizony az anyasággal együtt jár a folyamatos készenlét, az éjszakázás, a ringatás, altatás, a korábbinál drasztikusan kevesebb szabadidő.

A babasírás meg nem véletlenül olyan rettenetesen idegesítő. Úgy alkotta meg a természet, hogy olyan zavaró legyen hallgatni, hogy az ember szinte bármire hajlandó - legyen az ringatás, soron kívüli szoptatás, vagy az elveivel ellentétes ágyba vétel - csak legyen már csend. :)

Egyébként az első gyerekem születése előtt én is Hozzád hasonlóan gondolkoztam, de az élet szerencsére megtanított arra, hogy árnyaljam a nézőpontomat. :)