Én látom rosszul, vagy ez tényleg nem jó így?
Ma beszélgettem a sógornőmmel, akinek 2 éves a gyermeke (már el is múlt picivel).
Nagyon meglepődtem rajta, mikor mondta, hogy még mindig cicin alszik el, csak úgy alszik el, ha szoptatja.
Mondta, hogy próbálta másképp is, de nem volt hajlandó elaludni, csak nagyon sírt, és kérte a cicit, amivel 5 perc alatt elaludt, így azt mondta, hogy akkor így csinálja, és kész.
Azt mondja, hogy így legalább tudja, hogy biztosan elalszik, és nem mászkál ki az ágyból 10 percenként, ha le akarja fektetni.
Kiakadt rajta, mikor mondtam neki, hogy nem kell mindennek úgy történnie ahogy a gyerek akarja, és mi lesz így vele majd az oviban, ott nem lesz anyuci, aki pátyolgassa.
Szerintem ezzel a gyereknek is rosszat tesz, mert mi lesz így vele, ha emiatt önállótlan lesz.
Én látom rosszul a dolgokat?
Köszi, ha válaszoltok!
válasza:Én már fentebb válaszoltam :-)
És nem szokásom pontozgatni.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, szerencsére elég jó a kapcsolatunk, azóta már beszéltem vele, persze nem erről a témáról, de nem tűnik úgy mintha haragudna (szerencsére).
Azért tanultam az esetből, inkább befogom a számat, végül is lehet csak nekem volt szerencsém, mert az én kislányom magától elhagyta a szopit 9 hónaposan, ezért látom ennyire másképpen a dolgokat.
válasza:Az önállóság nem attól függ, hogy meddig szopizik egy gyerek, hanem attól, hogy mekkora bátorsággal megy neki az élet kihívásainak. Ezt a bátorságot viszont (ideális esetben) a családból hozza az ember, pontosabban a szülőtől kapja. Ha egy gyerek azt tapasztalja meg kicsi korától kezdve, hogy fontos a szüleinek, figyelnek rá és az igényeire, akkor magabiztos lesz, helyesen fogja értékelni önmagát és a képességeit. Ez az önbizalom pedig döntően befolyásolni fogja az önállóságát is: ha elég bátor lesz, akkor megpróbálkozik majd az adott dologgal és ha elég érett és ügyes lesz, akkor meg is csinálja.
Vagyis az önállóságnak nem kell direkt nevelési célnak lennie, hanem mintegy "melléktermékként" nagy valószínűséggel akkor is megjelenik, ha "csupán" eléggé szeretik a gyereket és lehetőséget teremtenek neki a szárnypróbálgatásokhoz.
Ezt a gondoldatsort az Éjszakai gondoskodás c. könyvből idéztem, nekem nagyon tetszik.
Az meg már csak hab a tortán, hogy a szoptatás (és a hosszú távú szoptatás is) jól segíti a fenti bizalom kiépülését.... szóval érdekes módon éppen az önállóságot támogatja, akármilyen meglepő is. ;)
Én két gyerekkel nem vagyok egy húde tapasztalt, de én azt látom, hogy általában jobban beválik, ha a szülő az adott gyerek tempójához igazítja a saját elképzeléseit, mint ha a gyerek feje felett gondolkodna. Persze vannak ez alól kivételek - nade az, hogy a gyerek hogyan és miképp alszik el, vajon ennyire lényeges lenne? Előbb-utóbb minden gyerek önállóan fog aludni, felesleges erre trenírozni őket. Merthát mi magunk se alszunk egyedül éjjel, nemde? Ne mondja senki, hogy (tartósan) jobb egyedül aludni, mint odabújni az általunk szeretett személyhez... egy gyerkőc miért lenne ez alól kivétel, főleg?
Kérdező, nem látod te sem rosszul a dolgokat, csak neked mások a tapasztalataid, ezért vagy ezen a véleményen, ennyi. De tényleg óvatosan a szopival, mert mi, akik "belenőttünk" ebbe a gyerekeinkkel együtt, érzékenyen reagálunk az ilyen okításokra. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!