Vajon miért lehet?

Mert marha nagy szerencséd van :)! Lehet, hogy neked csak 5 percig ordított a babád, de némelyik hányásig tudja hergelni magát, és akkor sem alszik el.

Én spéci sosem próbáltam, de én nagyon lágy szívű anyuka vagyok, és inkább altatom :).

Egy gyerekes anyukák szokták azt hinni, hogy náluk bevált valami és akkor ők már megtalálták a Bölcsek Kövét, ami mindenkinek megoldaná a problémáját... Nem gúnyból mondom, én is így gondoltam, a barátnőm is bevallotta, meg még mással is akivel beszéltem az ismerősi körben... Csakhogy minden gyerek más karakter, az egyiket altatni se kell mert berakod a kiságyba és elszórakoztatja magát (egyik barátnőmé), a másik 5 perc sírdogálás után abbahagyja, a harmadik meg addig üvölt mint az oroszlán, amíg ki nem készülnek az idegeid és feladod.

Az egyik ismerős elmondta, hogy amíg a barátnőmmel panaszkodtunk, hogy semmit nem tudunk csinálni a gyerek mellett, addig gondolta, hogy de bénák vagyunk, bezzeg ő mindent elvégez, leteszi a babucit a járókába és amíg elvan a gyerek, addig ő mindennel végez.... aztán másodikra olyan gyereket kapott,hogy megtudta mi a magyarok istene... de barátnőm is a második gyereke után vallotta be, hogy magában ő is gondolt ezt meg azt mások neveléséről (többek között az enyémről), aztán később rájött...

Szerintem ez azért nagyban hozzáállás kérdése is. Nekem három van, nem egészen két évente jöttek, szóval egyik kicsi, másik pici. Azt nem hiszem, hogy mázlim volt és azért lett minden babám problémamentes kisbaba. Inkább azon függ a dolog tapasztalatom szerint, hogy mennyire képes az anya igazodni a kisbaba igényeihez - nem azokhoz, amiket a semmiresemjó szakkönyvek meg a teljesen idióta és használhatatlan (biztos van kivétel, csak én még nem láttam olyat) védőnők szajkóznak, hanem a valódiakhoz, amelyek egy kisbabában kódolva vannak - és ha ez megy, akkor kap egy álombabát.

Nekem ugyan szopiztak (a kicsi 14 hós lesz, ő még mindig szopizik) éjjel is, de mellettem aludtak, ahogy az ideális egy kisbabának, így sose volt gond altatással, elalvással, vagy az éjjeli szopikkal. Sosem kellett fölkelnem, ott voltak mellettem, önkiszolgálás volt és van. :-)

Nem akartam külön ágyba szoktatni őket, megvártam, míg maguktól kérték és másnaptól már ott is aludtak gond nélkül (másfél éves koruk körül jött el ez az idő). Maguktól dobták el a cumit, ujjszopizást, szopizást, maguktól kezdték átaludni az éjszakát, soha semmiről nem kellett leszoktatni őket, egyszerűen megvártam, amíg megérnek rá és megtették maguktól.

Ha nem parázol rá semmire, csak figyeled a baba jelzéseit, akkor ideálisan tudsz hozzá alkalmazkodni. Ha a baba korlátlanul kap anyukája testközelségéből, amikor csak igényli, akkor nagyon hamar elkezd önállósodni, mert önállóságra nem lehet nevelni egy gyereket, önálló akkor lesz, ha magától kezdi felfedezni a világot, mert tökéletes biztonságban érzi magát benne. Ezért van az, hogy a hordozott, sokat ölben lévő, igény szerint szopiztatott, szülőkkel együttalvó babák később nagyon magabiztos, önálló kisgyerekek lesznek.

Az enyémek is órákig játszanak magukban, mindent el tudok végezni mellettük, jut időm magamra, a férjemre is, nem csak a három gyerkőcről szólnak a napjaim. Nagyon kényelmes, egyensúlyban lévő életünk van, mindenki megkapja azt az időt, amire szüksége van, együtt is és külön is.