Mit lehet tenni olyan gyerekkel, aki csak akkor alszik el, ha sétálunk vele, és letevéskor felébred?

Kérdező, szerintem azért alszik el most nehezebben, mert épp aktív fejlődési szakaszban van. Gondolom, nagyon nézelődik, nyúlkál, forog stb. mostanság. Ilyenkor nehezebben nyugszanak le, kapcsol ki a kis agyuk, úgyhogy nagyrészt normális, amit tapasztalsz.

Amit én megpróbálnék, ha még nem volt: vagy hamarabb, az álmosság első jeleire szoptatni/letenni, vagy éppen később, amikor már kellően fáradt.

Az is lehet, hogy az "alvási rendjét" kéne átvariálni, mert lehet, hogy valamelyik alvásra már nincs szüksége, de te még mindig altatod olyankor is.

Vagy, ha semmi nem jön össze, hát altatnám továbbra is kendőben, úgysem tart ez az időszak sem örökké. (Bár elhiszem, hogy fárasztó.) - És akkor ilyenkor, a kendőben felkötve figyelném, hogy mikor alszik mélyen, akkor tenném le.

De az is lehet, hogy most annyira pörög a kis buksija, hogy olyan időszak jön, amikor már nem alszik egyszerre olyan hosszúakat, inkább többször rövidet...

Bocsi, hogy kicsit kaotikusan írok, de ezek közül bármelyik lehet és bármelyik beválhat. Az szerintem fix, hogy most aktív korszakát éli, ezért alszik el ilyen nehezen. Csakhát igen, nem könnyű megtalálni a módszert, ami végül beválik...

Az alvástréningnek, főleg, ha a baba/gyerek nyilvánvaló "tetszése" ellenében történik, egyrészt az a kára lehet, hogy sérülhet a korábban (pl. szoptatással) szépen felépített bizalom, másrészt, ha a baba/gyerek rendszeresen sírva, egyedül kényszerül elaludni, azzal tartós stresszbe kerülhet. Nemrég készült egy tanulmány, ami kimutatta, hogy az így elalvó babák kortizol (stresszhormon)-szintje még az elalvást követően is tartósan magasabb volt/maradt, mint azoké, akik nem egyedül aludtak el. Vagyis, lehet, hogy már nyugodtnak tűnik az alvó baba, de a kis teste még mindig komoly stresszt él át az anyuka közelsége nélkül.

Szerintem nem célszerű szándékosan ilyesminek kitenni egy gyereket, főleg nem egy babát.