7 hetes baba este 10-11 előtt nem alszik el, mit tegyek?

Egyet biztosan NE tégy, még ha "bölcs" idősek javasolnák is!

Ne hagyd egyedül, hogy "hadd sírja ki magát". Bár ez a tanács látszólag hatásos, és már a nagyanyáink korában is alkalmazták a magára hagyást, mint a szülőt megnyugtató eszközt (mert pár alkalom után tényleg mintha "jó gyerekké válna"), de a mai, korszerű ismereteink szerint ez neki egy olyan súlyos trauma, ami mindenképpen kihat a felnőttkorra úgy, hogy maga sem tud róla. Nemzedékek nőttek fel így, és nézzünk körül: rengeteg mentális problémával küszködnek, nem gondolván, hogy azok gyökere itt keresendő!

A gyermek már magzati korától szinte az anyával önazonos, a terhesség alatti - számunkra nem is tudatosult - hatások komolyan befolyásolják (pl. teherként, vagy örömmel várt családtagként gondolunk rá). Érzékeli az anya lelkiállapotát, és biokémiáját (hormonok), s megszületését követően csak mi felnőttek tekintjük őt egy különálló egyednek, ő az anyával együtt létezik sokáig.

Újkeletű társadalmi szokásaink súlyosan mérgez, eltérít minket attól, ami egy újszülöttnek kellene, vagyis az anya gyakori közelsége, gondoskodása. Elvileg csak akkor szabadna magára hagyni, ha éppen alszik, vagy valami mással nagyon el van foglalva, esetleg egy megszokott, megbízható kezekbe kerül (ennek kéne lennie pl. az apának, vagy nagyobb testvérnek - de ezt a szokások ellehetetlenítik). S pici korában gyakran fenn van, és gyakran alszik is.

De bármi is van, a felelősek nem mi vagyunk, hanem ez a végletekig toxikus társadalom, ám ha - hibásan - magunkra vesszük, azt a baba pontosan megérzi, és viselkedésében (pl. nyugtalanság) megnyilvánul.

Tulajdonképpen az is megkérdezhető lenne, hogy mi az ami miatt izgulunk este 10 és 11 között, és ezt az izgalmunkat a baba ösztönösen jelzi nekünk?

12, ez a kisregény... R. (vagy J.?) Krisztián strikes again?

"a felelősek nem mi vagyunk, hanem ez a végletekig toxikus társadalom" - aminek te is része vagy, és én is. Tehát nem mi vagyunk a felelősek, hanem...? Mindig más? És mi ne tegyünk semmit, mert úgyse mi vagyunk a felelősek?