Meddig kel éjjel egy gyerek?

Hát, ennyi idő után már megszokás is lehet. :-)

Egy felnőtt is, ha megszokja, hogy éjjel kettőkor mindig felkel pisilni, akkor fel fog ébredni akkor is, ha nem kell neki.

Ahogy saját gyerekkoromra visszaemlékszem: én is átjárkálós gyerek voltam. Nem minden éjszaka, de az éjszakák harmadában-negyedében anyuéknál kötöttem ki óvodás korom körül. Az biztos, hogy én sokszor álmodtam rosszat, félelmeteset. Sokszor aztán emiatt nem mertem elaludni, akkor az volt a bajom. Amikor nem aludtam el, akkor meg általában a falon árnyékot vető tárgyak és a függönyön beszűrődő utcai lámpák fénye mindenféle szörnyalakot rajzoltak ki, amik szintén rettegéssel töltöttek el.

Utólag sem tudom, miért voltam ilyen félős gyerek. Pedig nem tévéztem sokat, nem láttam erőszakos filmeket, otthon normális volt a légkör.

Szóval annyit akartam ezzel mondani, hogy lehet, hogy valamelyik vagy mindkettő gyerek fél a sötétben. És ezt még bevallani is nehéz, mert a nagy már elvileg tudja, hogy nincsenek szörnyek a falon, de amikor látja az ember az árnyékokat és rátör a szorongás, akkor nem sokat ér ez a tudás. Nekem gyakorlatilag kamaszkorom végére múlt el teljesen ez a szorongás - hogy aztán átadja helyét az egyetemi vizsgák és a munkahelyi megfelelés miatti szorongásnak. Sose lettem jó alvó...

Nagyon sajnálom a helyzeted, okosat lehet nem is tudok mondani.

A nagyobbik fiam 3 éves,ő képes egész éjszaka mozogni , de ő cicis volt és 3 hónapos korától 8 hónaposig ( amikor feladtam a szoptatást) egész este cicizett.Azóta is megébred, ha valaki nincs mellette.

A húga koraszülött volt, most 3 hónapos és tápszeres.

Ő már napközben is magától alszik el, esti altatásnál addig ordít, amíg a hálózsákjába be nem teszem es cumiját nem adom a szájába, és ölben se jó neki, be kell tegyem az ágyába és már alszik is. Ez kb este 7 óra majd hajnali 3 vagy 4 körül kel fel enni

Nem tudom babaként hogy volt az altatás nálatok,de nálunk a nagyobbnál ketten kellettünk és tartott 1,5 órán át és azóta se alszik jól

A kicsinél egyedül elintézem fürcsivel, kajával fél óra alatt.

Szerintem sokat számít, hogy milyen maga a gyerek és milyen volt minden altatás babaként

Hozzáteszem, a fiam soha nem fogadta el a cumit, napközben se a cicit se a cumisüveget, minden sokkal érdekesebb volt, minthogy egyen ő éjszaka evett.

3 és fél éves, még mindig ébred éjjel, de szerencsére akkor már hamar vissza is alszik, legfeljebb kéri, hogy fogjuk meg a kezét. Ő egy ideje fél éjszaka a szobájában, úgyhogy most az ágyunk mellett a földön van a vastag matraca és azon alszik. Kb azóta alszik rendesen, hogy mellettünk van, azelőtt milliószor mentünk át a szobájába. Nálunk is hamarosan érkezik a kistesó, akkor majd ki kell logisztikázni hogy férünk el…

Emlékszem amikor kicsi voltam (4 éves múltam valamivel), leestem az új ágyamról, nem mertem azon aludni, pár hónapig a szüleim mellett aludtam, vagyis az ágyuk mellett a szivacson. Nagyon kis dolgok miatt is lehet rossz alvás. :/

Ha azt írom, hogy gyereke válogatja, azzal nem vagy kisegítve, az, hogy szoktatás kérdése, pedig a szerencsés szülők válasza. A fiunk most két éves, kb. 4 hónapos korától nem kelt éjjel (értsd csak kora hajnalban), aztán 6 hónapos korától megint, ráadásul vigasztalhatatlan sírással, ami legalább 20 percig, de akár 1,5 óráig tartott és az első hónapokban ez éjszakánként akár 3-szor is előfordult. Kb. 1 éves kora óta többnyire megint nem kel éjjel, pontosabban volt 2 hét, amikor annyira rossz állapotban volt a popsija, hogy zavarta a pisis pelenka.

A testvéreméknél 4 és 5,5 évesek a gyerekek és még mindig kelnek éjjel, maguktól nem tudnak visszaaludni, de legalább egymást sem hagyják + pelenkát is kell cserélni, mert nem bír ki egy éjszakát (a nagyobbiknak talán már nem kell pelus, de 1 éve még kellett). A szülők szintén hulla fáradtak.

Ahogy 1-es írta, nekem is volt ovis koromban egy rosszul alvós időszakom, sok évvel később tudtam egyáltalán megfogalmazni, hogy mi volt a gondom. Röviden: lidércnyomás, éjszakánként arra ébredtem, hogy mintha valami sötét alak piszkálná az orromat. Persze megijedtem, mentem át a szüleimhez, hogy félek. Ők nem szerették volna, ha odaszokom az ágyukba, ezért odatettek a szobájukba egy matracot, hogy arra fekhetek. Idővel elmúlt, de mivel nem tudtam megmondani, mi baj, ők sem tudtak segíteni (ilyenkor állítólag segít, ha nem háton alszik az ember). Megjegyzem, az öcsém hajnali ébredéskor csak átment hozzájuk és bevágódott közéjük. Az unokahúgomnak volt egy félősebb időszaka, de sokszor le lehetett szerelni azzal, hogy ott van a kutya és ő megvédi.

A naggyal esetleg meg tudjátok beszélni, hogy miért akar mindig átköltözni. Na nem éjjel, hanem valamikor napközben. Szerintem vagy fél valamitől konkrétan az ő szobájukban, vagy valami nagyon zavarja ott (esetleg kényelmetlen az ágya). Ha nincs normális indok, akkor meg kell neki mondani, hogy álljon le. Nagy gyerek, megérti. Esetleg bónuszként valami éjjeli fényt be kéne rakni a szobájukba, ha még nincs. (Ha meg van, akkor esetleg kikapcsolni, lehet, hogy az a baj.)

A kicsivel még könnyebb, mert megvannak az okok: melege van, fázik, szomjas, pisilni kell, egyik se gond. Intézze el, aztán aludjon tovább.

Nem gáz az, ha felébrednek. Nekem is vannak egész kicsi koromtól kezdve olyan emlékeim, hogy fekszem a sötétben az éjszaka közepén, mert felébredtem. Csak engem megkértek a szüleim, hogy ne szopassam már őket éjjel. Persze ha valami extra volt, akkor simán átmentem hozzájuk, a legextrémebb talán az volt, amikor arra ébredtem, hogy vérzik az orrom (csak egyszer történt ilyen, valószínűleg ezért is emlékszem ennyire). De egy szimpla rossz álom is elég indok volt nekem, és tudtam, hogy nem mérgesek olyankor a szüleim. De az ilyen maximum hetente egyszer fordult elő.

A többi éjjel is felébredtem, de tudtam, hogy anyáék aludni akarnak, úgyhogy nem zavartam őket.

Én is kelek

Szontén 4,5-3 èveseim vannak…

A 4,5 van, hogy nèha már nem kel…vagy nem veszem észre..