Mit tennétek? 2 éves kislány csak anyával hajlandó aludni?

Ha van rá lehetőség (le tudod passzolni a picit apának vagy épp már alszik), akkor én mennék.

1 hónapos a kicsi, nagyon nehéz időszak most ez a nagynak. Eddig minden figyelem 100%-ig az övé volt, most pedig nem mész, mert egy új gyerekkel foglalkozol. Oké, hogy neked ugyanúgy a gyereked, a nagynak pedig a testvére. De az ő szemében inkább csak egy síró valami, ami "elvette" anyát.

Szerintem a fő ok, amiért csinálja, a testvérféltékenység. Ekkora gyereknek még jár, hogy az anyja altassa el, hisz erre vágyik, és ha nem lenne kistesó, meg is tennéd.

Szerintem az altatás idejére apa vegye át a kisebbet. (A szoptatás meg ne épp arra időzítsd)

De miért kell egyidőben altatni a kettőt?

A kicsi még nem úgy éli meg, mint a nagy. A nagy felfogja, hogy hív téged az alváshoz, mégsem jössz. Persze a kicsi is érzékeli a hiányod, de nem úgy, mint a nagy, aki összerakja a kis fejében azt, hogy te azért nem mész, noha hív téged, mert a tesójával foglalkozol.

Szoptasd meg előbb vagy később és altasd te a "nagyot". A kicsivel legyen inkább apa. Ha kell, változtass a napirenden, de az ilyen fontos dolgoknal ha hív te legyél ott, rád van szüksége, ne dobd félre.

A pici még nem fogja fel ugysem, a nagyobb viszont igen.

Amikor ilyen kicsi korkulonbseget akartál, gondokhattad hogy két felé nem tudsz szakadni és a kisebb mindenképp kevesebb figyelmet kap mint a nagyobb. Hiába járna ugyanaz neki, nem lehetséges. Megvarhattad volna, míg ovis vagy iskolas lesz és akkor ott az egész nap kb a kicsire anélkül hogy mellőznéd a nagyot. Mostmég a 2 évesnek csak rád lenne szüksége. Kis korkulonbseggel mindenki veszít.

Próbáltad már egyszerre altatni a két gyereket?

Én így altatok, rettentően féltem tőle, de nagyon jól működik. Miközben a kicsi szopizik, a kicsit nagyobb hozzám tud bújni, fogjuk egymás kezét, simogatom a hátát. Egymás minimális hangjára nem zökkennek ki, és így mindenki elégedett.

Nálunk 23 hónap a korkülönbség, és nálunk sem fogadta el a lányom, hogy az apja altassa.

Ahogy utánaolvastam, az énfejlődés szempontjából a 2 év nem ideális korkülönbség. Vsz inkább egy 3 éves, aki már apásabb, vagy egy amúgy is apás gyerek fogadja el ezt a megoldást.

Egy könyvben azt is írták, hogy képzeld el, ha a férjed azt mondaná, hogy olyan jó ez a házasélet, hogy egy másik asszonyt is szeretne. Amikor megérkezik, mindenki őt csodálná, dicsérné, Téged kérdezgetnének, hogy na ugye milyen jó így. Elvárnák, hogy boldogan lemondj az eddigi életedről.

Kb ilyen nekik, és ez a testvérféltékenység egy trauma is lehet, egy gyászfolyamat, ami hónapokig erzékennyé teszi a gyereket.

Na nálunk pont ilyen volt. Ráadásul a kicsi is letehetetlen baba volt kezdettől, és az apjával semennyit nem volt el hónapokig. A nagy (a lányom) bedacolt, csak én vehettem ki a kádból, altathattam stb.

Én együtt altattam őket. Először az ágyban együtt meseolvasás volt, a kicsivel az ölemben vagy cicin ha nem bírta, de amikor a fejét tartotta, már elvolt ott mellettünk is az ágyban. Érdekes, hogy az első perctől nagyon jól fogadta ezt a napirendi pontot, talán emlékezett a hangokra odabent. A terhességem vége felé ilyen hosszú, bekuckózva olvasós estéink voltak.

Azzán lefeküdtünk. Nekem tandem szopiztak, ha mázlim volt, felváltva, ha nem, egyszerre. A nagy azért ki tudta várni általában, hogy a picit elaltatom, miközben ő is hozzám volt bújva és énekeltem. Aztán ő jött. Gyakran még álmában is ölelgetten és beszéltem hosszá, mert elszomorított a fájdalma. Hetekig sírva ébredt. Aztán ezek javultak.

Én együtt is aludtam velük, de együttalvás vagy tandem szoptatás nélkül is ezt az együtt kucķózós megoldást tudtam volna csak kivitelezni.

Nálunk a párom gyakran éjszakás is.