Szerintetek a férjnek is feladata az altatás?

Nálunk a szoptatást leszámítva nincs női vagy férfi munka a gyerekekkel kapcsolatosan. Együtt vállaltuk, együtt látjuk el őket.

Egyébként a kicsit jellemzően a férjem altatja, a nagyot meg én.

Szerintem ez nem olyan feladat, ami kizárólag a férfi vagy a nő dolga lenne. Mindkettőtök gyereke, igy úgy lenne a helyes, ha megosztanátok egymás között a feladatokat, nem csak besegit a férfi a nőnek.

Ha otthonról dolgozol, alakits ki egy fix időt, pl. 7től 4ig "munkában vagy", lássa el a feleséged a kicsit, hogy tudj a munkára koncentrálni, utána viszont vedd ki a részed az otthoni teendőkből.

Gondolom a feleségednek sincs napi egy óra "énideje", szóval ezt a részét nem értem. Majd ha nagyobb lesz a gyerkőc, lesz megint több időd magadra.

Meg kell osztani a feladatokat.

Ha van délelőtti altatás is, úgy sejtem, még egy éves sincs a kicsi.

Otthonról dolgozni ugyanúgy igénybe vétel, mintha eljárnál dolgozni.

Szerintem próbáljátok úgy, hogy a férjed hétvégén ill. szabadnapján keljen a kicsihez.

Ha így mindkettőtöknek túl fárasztó, akkor be kell látni, hogy nem tudtok mindketten dolgozni egy ekkora baba mellett.

Megj.: én korábban sem értettem, hogy tudnak egyesek távmunkában dolgozni, meg egyetemet végezni baba mellett. Szerintem ehhez extra jól alvó baba kell, plusz háztartást alig vezet a feleség, plusz rendkívül kevés alvással is tud dolgozni/tanulni, plusz elég keveset foglalkozik a babával.

Én erre csak mindig azt kérdezem: együtt vállaltátok vagy sem?

Azért mert a nő otthon van, ugyanúgy dolgozik, csak más a “munkaköre”.

Nálunk csak szoptatni nem szoptatott a férjem, de ha tudna azt is megosztottuk volna. Eszébe se jutott ne segítsen altatni.

De ismerek olyan apukát aki hozzá se ér gyerekhez, az a nő dolga. Aztán egyszer anyát elvitte mentő, két hétig kórház, apuka akkor tanulta meg, hogy nem egyszerű bulizás a gyerek ellátás.

Lehet hogy népszerűtlen leszek ezzel a válasszal, de azért leírom.

Ez az egész "énidő" fogalom szerintem egy borzasztó rossz gondolat. Görcsösen arra törekedni, hogy mikor tudsz megszabadulni a gyerektől, családtól, hogy csak magadra koncentrálj.

Igen, valóban jó, ha van magadra időd, de ezt nem úgy kell szerintem elérni, hogy görcsösen ragaszkodsz ahhoz, hogy márpedig neked legyen magadra időd.

Ha jut idő magadra, akkor jó, ha nem, akkor nem. Ezt el kell fogadni, tudtad, h nem lesz könnyű, amikor belevágtatok a gyerekvállalásba.

A gyerek nem egy munka, ami reggel 8tól délután 5ig tart, és amikor te végeztél, akkor vége a feladatoknak.

Írom mindezt férfiként...