Hogyan álljak ehhez?

#10: az én tapasztalataim szerint az a módszer, hogy az ember kinézet alapján vagy egy buliban 15 perc beszélgetés után kiválaszt valakit, hogy na vele akkor próbáljunk meg járni, hátha ő lesz nekem a nagy Ő, nagyon nem hatékony. Nekem a barátaim közül kerültek ki az igazán jó jelöltek, tehát olyanok közül, akiket amúgy már ismertem (ne csak közeli barátra gondolj, nevezhetnénk akár kicsit közelebbi ismerősöknek is a halmazt). A barátkozásnál viszont nem súlyos hátrány, ha valaki kövér vagy ronda.

De fogalmam sincs, hogy az emberek jellemzően hogyan keresnek párt, elhiszem, hogy sokan kinézet alapján szűrnek, még ha nekem nem is vált be ez a módszer.

Sose értettem az olyan embereket akik megjegyzéseket tesznek a másik kinézetére, akármilyen tekintetben...mégis minek, ki kérdezte stb?

Nem kell túlgondolni, sehogy sem kezelni, udvariasan megköszönöd és ennyi, nem kell túlragozni. De az se gond ha mosolyogsz egyet aztán ennyi.

A saját testkép pedig fejben többnyire lassabban rendeződik, mint ahogy a test változik, mert hiába fogy az ember, minden nap látja magát, és nem úgy érzékeli a változást.

Én 170 kilóról indultam, mikor eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, most 107 vagyok jelenleg, és érzem, hogy könnyebb vagyok, energikusabb, jobban, könnyebben mozgok stb, de valahogy a tükörben még nem sok változást látok. Az én fejemben még mindig kb ugyanúgy nézek ki, mint 19 hónappal ezelőtt. Nem tudom ez mikor fog változni nagyobb mértékben, talán jóval 100 kg alatt , remélem legalábbis.

Hálistennek rám senki sem tett még megjegyzést, nem is vágyom rá. Sose szerettem az ilyesmit, ha a külsőm alapján ítélnek meg/ véleményeznek. Az összes ruhám lóg rajtam, még mindig azokat hordom ( a nadrágokat övvel), hogy spóroljak a későbbi teljes ruhatárcserével, ha elértem a célt.

Egyébként nem akarlak elkeseríteni, de egyáltalán nem biztos, hogy a fogyás magával fogja hozni a boldog párkapcsolat lehetőségét. Lehetséges, de nem biztos. Viszont nem szerencsés erre motivációként tekinteni, mert ha mégse jön be a számításod, akkor az egêszséged láthatja kárát és bánatodban visszahízhatsz. Bár nem ismerlek, nem tudjatom, hogy a hízásodban szerepet játszhatott e az érzelmi evés. Csak azért mert nálam pl igen. Ez volt az egyik ok a sok közül.

Az embernek, ha rájön arra, hogy az egêszsége a fontos, és emiatt kell, hogy a változás útjára lépjen, ( nem külcsín miatt) és akkor párkapcsolattól, szerelemtől függetlenül is képesnek kell lennie arra, hogy egy sok sok munkával kialakított új életmódot, az élet hozta csalódások során is tartani tudja.

Ha lesz párod az jó dolog, de ne ez legyen a motiváció, mert csúnya pofára esés is lehet belőle.

Akinek a személyisége szerethető, soványan, átlagos testalkattal, ducin és kövéren is talál magának párt, nem azon múlik ki hány kiló.

Egyébként szívből gratulálok az életmódváltáshoz, fogyáshoz, további sok sikert és kitartást kívánok, tudom tapasztalatból , hogy nem olyan könnyű ez mint sokan gondolják! Hosszú, nehéz és rögös az út, de szerintem mindenképp megéri:)

Én sem voltam megnyerő a 120 kilómmal külsőre hidd el, mégis lett szerető társam. Mert nem azon múlik van e valakinek súlyfeleslege. Nem attól leszel igazán vonzó, és nem attól fog valaki beléd szeretni mert fitt 85 kilós jópasi vagy. A normálisabbja legalábbis nem.

Ha nincsenek meg a belső értékek, akkor bukja az ember a dolgot, mert egy darabig lehet a felszínen lavírozni, de ha megkapargatja az ember és nincs ott érték, nem fog senki olyannal együtt maradni aki csak jól néz ki... Max ha van pénzed és kifogsz egy aranyásót, de tudjuk hogy az nem egy boldog érzelmeken alapuló kapcsolat lenne.

Erre mondják hogy a külső megfoghat, de a belső az ami megtart.

Nálam a valódi felismerés , hogy muszáj, szembe kell nézzek önmagammal és az ételekhez fűződő problémáimmal, valamint az egészségemet és életemet fenyegető veszéllyel, már bő 7 évvel a házasságkötésünk után született meg a fejemben, mivel a meglévő feleslegemre jócskán rá is híztam az évek alatt, míg túl drasztikus fogyókúrákkal , jojóeffektusokkal, önútálattal és érzelmi evéssel és ételfüggőséggel küszködtem.

"De ha ennyire nem a külsőn múlik akkor miért kaptam meg azt sokszor hogy nem volnék csúnya csak le kéne fogynom... ?"

Mert emberfüggő, hogy min múlik. Van, aki a külsőt nézi tényleg, és ez alapján választ párt. De olyan is van, akit hidegen hagy, vagy ha már megismerte az illető személyiségét (mert amúgy barátok), akkor már hidegen hagyja... Hogy ezek milyen arányban fordulnak elő, az erősen függ attól, hgoy milyen körökben mozogsz, meg persze az életkortól is.

És attól még, hogy valaki személyiségét vonzónak találom, még gondolhatom azt, hogy nem túl csinos az illető. És azt is, hogy ha lefogyna, akkor még csinos is lenne - azon túl, hogy amúgy jó a személyisége. És lehet, hogy járnék vele a súlyától függetlenül, vagy az is lehet, hogy csak akkor, ha lefogy.

Összefoglalva, lehet, hogy aki ezt mondta, az pont olyan ember, hogy a külső a fontos neki. Vagy olyan, akinek a külső is. Vagy olyan, akinek a külsődről is van véleménye, de amúgy személyiség alapján választ párt.