Kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van. Normális, hogy vágyom a cukorra?

Hát nem teljesen kapcsolódik a témához, de én emlékszem, hogy amikor először ettem zabkását, akkor undorodtam tőle. Ma pedig már a kedvenc ételem egyike. Nem indulhat úgy nap, hogy ne zabkását reggeliztem volna.

Lehet, hogy idővel megszokod a nyírfacukor ízét, sőt én biztos vagyok benne.

Fura, a nyírfacukor pont olyan ízű, mint a szőlőcukor és nettó szénhidráttartalma is van, ha kevesebb is... Igaz, nekem az eritrit is ekvivalens a cukorral, leszámítva, hogy cukormérgezést kapok az utóbbitól és nem egészséges.

S én sem voltam mindig ilyen... Rengeteget tud változni az ember működése, ízlése...

Amikor valaki hirtelen elhagyja a cukrot, elég természetes az ilyen, ha nem is jelentkezik mindenkinél.

Bizonyára segít valamit, ha az elején rendesen eszel (amennyiben fogyni akarsz később), úgy értem, akár súlytartó szinten, mert a kalóriadeficittel együtt komolyabb megterhelés az embernek, főleg, ha nem lakik könnyen jól. Az édességvágyam leküzdésében nekem rengeteget segített a jóllakottság, valamint a jó, szénhidrátszegény étrend is (azért a túl kevés szénhidrát sem volt megfelelő, de a sok sem). De hogy teljesen elmúljon az erős édességvágy (nem az a "de finom lenne egy brownie", hanem a zavaróan komoly falkaparós "kell"), s lecsökkenjen a szénhidrátigényem, valamint kevesebb édesítés is megfeleljen (ez nem függ össze a szénhidráttal), ahhoz azért sok idő kellett. Bizonyára sokaknál ez a helyzet, ezért írtam le.

Az édes ízeket mindig kedvelni fogom, de szerintem ez is természetes. Főleg a gyümölcsökért vagyok oda :)