A gyerekkorban felszedett zsirt le lelehet dolgozni?

A ledolgozás rossz megközelítés.

Normális anyagcsere, emésztés mellett - tehát ha nem lövi fel valaki cukorral, tejjel és liszttel az inzulinszintjét kóros magasságokba - egészséges szinten áll be a bőralatti zsír is, és a szervi zsírosodás is megszűnik. Ezek visszafordítható folyamatok addig, amíg nem történik maradandó anyagcserezavar, szervi károsodás - például nem alakul ki 1-es típusú cukorbetegség.

Tehát azt állítod első, hogy a cukorbetegek (1-es) kórosan zsírosak, ami már nem visszafordítható.

Szerintem gondold át ezt, mielőtt tanácsokat osztogatsz.

Kérdező: igen. Sportolj rendszeresen. Kajában került a zsírosat és a cukrosat, DE ennyiből nem lehet megmondani, min kellene változtatnod, mert nem tudjuk, mit és mennyit eszel. Példának okáért egészséges ételektől is el lehet hízni, ha valaki 2-szer annyit eszik belőle, mint amennyire szüksége lenne a szervezetének.

Nem gondolom azt. Azt gondolom, hogy nekik már visszafordíthatatlan szervi károsodásuk van, ami örökké rá fogja nyomni a bélyegét az emésztésükre. Míg én ehetek szénhidrátot.. ők rosszul lehetnek pár marék rizstől, és nagyon könnyen lehet hogy inzulin pótlásra szorulnak - kivéve ha nagyon jól betartott lowcarb étrendet követnek.

Ezt gondolom.

Nagyon el vagy tájolva.. nem tudom Táplálkozás Harcműves, hogy neked van-e a környezetedben cukorbeteg, vagy csak lexikonokból ismered a betegséget..

ha jól beállított az inzulinadagolása, akkor nyugodtan ehet szénhidrátot, sőt! kell hogy egyen, mivel az alacsony vércukorszint esetén igencsak elájulna, ha nem enne szénhidrátot.. ehetnek, csak mértékkel! alacsony vércukorszint esetén többet, magas vércukorszint esetén kevesebbet! és akár napi szinten is ehet rizst mindenféle rosszullét nélkül...

Mi nem vagyunk egy síkon.

"ha jól beállított az inzulinadagolása, akkor nyugodtan ehet szénhidrátot"

ÉS MÉGIS KI A FENE AKAR SZÉNHIDRÁTOT ENNI? Már elég elhízott és cukorbeteg ember van, senkinek nem kell szénhidrátot ennie. Senki nem akarja inzulinnal lőni magát, mivel ez az egész dolog beteges, káros és undorító szokás. A gyógyszeripart élteti, emberek életét teszi tönkre. A cukorbetegek nem élvezik, hogy betegek, belekényszeríti őket a hagyományos diabetológia egy gyógyszerfüggő, érthetetlen állapotba. Ahol szénhidrátot KELL enniük, inzulint KELL lőniük, közben szép lassan tönkremennek.

Beteges, nevetséges az egész. Nem kellene szénhidrátot enni (keményítőt, cukrot) és nem kellene inzulint használni, vagy csak töredékét a szokványos mennyiségnek. EZ a megoldás, ennek van értelme. Csak még mindent támogat a TB, és lehet úgy csinálni mintha jó lenne az ami most van. De előbb-utóbb a hazugságok véget érnek..

"és akár napi szinten is ehet rizst mindenféle rosszullét nélkül..."

Most ezt képzeld el inzulin nélkül. Adnék egy hetet, mennyire lenne kedved rizst enni.

Ha nem akarsz szénhidrátot enni, kedves harcművész, akkor miért hirdeted annyira, hogy te ehetsz? Na mindegy...

Egyébként a hazugságoknak akkor lesz vége, amikor egy szép napon ráébredsz, hogy pont úgy tönkretetted a szervezetedet szénhidrátok nélkül, ahogy mások a cukorbetegséggel. Míg a mértékletesség mindkét oldalról jobb egészséget eredményezett volna. Ennyi.

Csak nem értem, hogy Táplálkozás Harcműves, hogy miért az 1-es típusú cukorbetegségről beszélünk, más néven inzulinfüggő diabéteszről, hiszen az gyermekkorban alakul ki, amikor még az emberek nagy részének, 3-4 éves korban akár, nincsenek táplálkozási betegségei, nem kajafüggő, nem szénhidrátfüggő. A szervezet "megtámadja" a hasnyálmirigyben lévő inzulintermelő sejteket, és el is pusztítja.

Igen, a 2-es típusú cukorbetegség az már egy másik kérdés, ami felnőtt korban alakul ki, a helytelen táplálkozás, sok cukor, finomított szénhidrát, és mozgásszegény életmód miatt..

Akkor miért is az 1-es típusú cukorbetegségről beszélünk?

"Ha nem akarsz szénhidrátot enni, kedves harcművész, akkor miért hirdeted annyira, hogy te ehetsz?"

Asszem itt jött el Ford Fairlane pillanata:

"Eszem f@.szom megáll"

Hol hirdetem hogy én ehetek? Meg aztán, nem mindegy hogy nekem milyen rossz szokásaim vannak? Meg aztán, ami nekem belefér, az NEKEM fér bele. Nem biztos hogy egy szinten vagyok a fogynivágyó és átlagemberekkel, nem biztos hogy hasonló edzésünk van. És egyébként én is csak pár évig ehetek 'több' szénhidrátot, ez sem kell és célszerű visszafogni. Én visszafogom már most, fiatal korban.

"hogy pont úgy tönkretetted a szervezetedet szénhidrátok nélkül, ahogy mások a cukorbetegséggel."

Aligha.

#1. nem tehettem tönkre, mert az ember a mezőgazdaság előtt is kevés szénhidrátot evett, én ugyan ezt teszem.

#2. nem eszem szénhidrátmentesen, sok növényt eszem (zöldségek, valamennyi gyümölcs). viszont főleg lassan felszívódó, vagy emészthetetlen szénhidrátokról van szó (rostok).

"Míg a mértékletesség mindkét oldalról jobb egészséget eredményezett volna."

Kérlek, várom mi a mérték. De ne nekem határozzuk meg, hanem olyanoknak akik rászorulnak. Kíváncsi leszek mennyire megvalósítható a mértékletesség. Egyelőre.. ma is láttam nagy hájpacnikat, úgy látszik nagyon nem találják el a mértéket. Vagy csak egyszerűen míg a szénhidrátfogyasztás sokaknál tolerálható valamennyire, együtt a glutén, tejfogyasztással már sok, így már NINCS MÉRTÉK, változtatni kell, minőségileg.

"3-4 éves korban akár, nincsenek táplálkozási betegségei, nem kajafüggő, nem szénhidrátfüggő. A szervezet "megtámadja" a hasnyálmirigyben lévő inzulintermelő sejteket, és el is pusztítja."

Minden autoimmun betegségnek van táplálkozással összefüggése, nem csak az 1TD-nek.

"Akkor miért is az 1-es típusú cukorbetegségről beszélünk?"

Mert a 2-es túl könnyen kezelhető. Pár hónap akupunktúrával és fokozatosan lecsökkentett szénhidrát bevitellel, odafigyeléssel és megszűnik az inzulinrezisztencia. Erről minek beszélni? Ez csak ott gond ahol a dietetikához, diabetológushoz fordulnak, ott persze ez is gyógyíthatatlan. Máshol teljesen jól meggyógyulnak belőle, nekem ez nem egy izgalmas beszédtéma már.. Aki akar az meggyógyul belőle, aki nem az szenved, van lehetőség változtatni.

Mielőtt mindenki összekap egymáson, válaszolok a kérdesre:

Igen, le lehet dolgozni, de baromi lassan :P

Kövér kislány voltam, míg 13-14 éves koromban rájöttem, h ez nem tartható. Akkor rájöttem, hogy már azzal sokat segítek magamon, ha az otthoni kajákat (mert ha egy 13-14 éves gyerek, ha diétázni akar egy elhízott családban csak kiröhögik) kisebb adagokban fogyasztom. Nem eszek hozzá sok köretet, (egy picit mindig tettem a tányéramra, hogy ne legyen veszekedés), sok-sok vizet iszom és sok salit meg savanyút eszem ha van. A sütiből kiveszem a legkisebb szeletet, ha sok-sok süti van a tálon veszek egy vagy két pici darabot és közben beszélgetek a családdal. Ezek mellett nem nasiztam (nálunk amúgy nem volt szokás), nem kajáltam gyorsétteremben a haverokkal.

Így nem volt veszekedés a családban, mert mindig leültem velük enni, és egy idő után megszokták, h kevesebbet eszem, "végülis lehet h annyira nem is éhes."

Így gimi alatt átlagos súlyom/testalkatom volt, viszont még mindig lógott a bőr a hasamon, lötyi volt a popsim és nem volt szép vállam. Nem igazán éreztem magam egy istennőnek, de végre nem én voltam a kövér kislány.

Aztán egyetem alatt, amikor megtanultam, hogy milyen molekulákat kell megennünk ahhoz, hogy jól nézzünk ki, és igazából a kinézetünk és az egészségünk 70%-ban a kajákon múlik, akkor nekiálltam magamnak főzni. Ezek mellett két éve végzek súlyzós edzést, (mivel akkor már nem voltam kövér, nem láttam értelmét egy erős cardio-jellegű edzéstervnek.) amivel két év után elmondhatom, hogy VÉGRE, 20 év után nem lóg a bőr a hasamon, nem lötyi a popsim, és az egész testemnek van formája és tartása.

Szóval, egy igazi változáshoz legalább két év kell, még úgy is, hogy nekem közben a súlyom nagyjából állandó maradt, csak a ruháim lettek nagyok és a tükörkép változott meg.