Csupán akaraterőre van szükség hogy megelégedjünk egyszeri sütemény evészetből?

Ja. Akaraterő kérdése.

Szerintem egyébként egyszerűbb, ha egyet sem eszel. Én pl könnyebben megállom, hogy meg sem kóstoljam, mint hogy leálljak egynél, ha finom.

Igen, akaraterő.

Na meg, ami még a háttérben van. Miért egy tálca süti kell a boldogságodhoz? Miért csak így tudsz magadnak örömet szerezni?

Egy szelet sütivel semmi baj, a normális étkezés része lehet.

De aki egy tálcával megeszik, ott már nem az étkezés a lényeg, hanem amit pótol vele.

Egyetértek az előző válaszadóval, valóban felfogható ez akár pótcselekvésnek is.

Nekem is sok időbe tellett megtanulnom, hogy nem leszek boldogabb egy tál sütitől...sőt.

Most már inkább ha kísértésbe esem, akkor elveszek egyet,

kimegyek a szobából és megvárom, amíg pl. a szüleim megeszik.

Nem kell mártírként ülni a tálca előtt. Állj fel,menj el sétálni, ha van kisállatod akkor esetleg hozzá, hallgasd meg a kedvenc zenédet, és jobban fogod érzeni magad a kaja nélkül is:)

Lehet más is. Nekem pl. van akaraterőm, de nem szoktam evés terén alkalmazni... Ott az elhatározásnak van némi ereje, de főleg az egészségtudatosságnak. Oké, akad kilengés, de azért életmódváltás után alapvetően nem tekintem ételnek a kihagyottakat. Akaraterő a fasorban sem, rengeteget tudok enni s amit kívánok, megeszem, de amiről önként és dalolva "lemondtam", azt szinte sosem kívánom.

A sütik az furcsa téma, szoktam fellépni rendezvényeken, ahol valami hihetetenül sok és finom házi süti van, a környékbeli falvakban remekül sütnek az asszonyok.

Nos, azokhoz tartozom, akiknek nagyságrendekkel könnyebb nem enni egyet sem. Ilyen alkalom ritkán van, így nincs olyan óriási motiváció, hogy visszafogjam magam. Csak mert betolok 2000 kcal zserbót (az nem is sok darab, elég tömény süti), nem hízom. Oké, hogy az íz ugyanaz, nem is kíváncsiságból eszem meg, hanem mert jólesik. Hiába ettem egyet, a második megevése külön jó érzés.

Egy szinten túl már gond van. Ha az ember nem is kívánja, csak valamiért befalja, amit lát, ha túleszi magát és megfájdul a hasa, vagy ha minden sütizés nagy mennyiséget jelent s ez gyakran van. Illetve ha szeretnél leállni s nem tudsz. Mert én nem is szeretnék, saját akaratból eszem meg egy kupac sütit, mert nem látok benne különösebb problémát, néha kell :P (Meglennék nélküle, persze, de jobb így.)

Reggel, gyenge inzulinérzékenységre süti, brrr... Mondjuk a párom megcsinálja, ok, nem dől össze tőle a világ...

De én tipikusan délután és este kívánok édességet. De ha reggel eszem, akkor onnantól éjszakáig egyfolytában.

Mások pedig pont nem reggel mennek a nagymamához, illetve az nem akkor süt... S ott a nagy tál friss almás kalács vagy tudomisén... Nehéz dolog ez.