Tiltsam el magamtól az édességet, vállalva azt a kockázatot, hogy megint falásrohamaim lesznek?

Ami nekem bevalt:

Eloszor egy meregtelenites, "elvonokura". A cukor fuggoseget okoz, errol le kell jonni, mint egy drogrol. Ez ugy nezett ki nalam, hogy 3 hetig semmi cukor. Se csoki, se a kaveba, se a teaba, semmi edesseg.

3 het utan mar nem fogja annyira kivanni a szervezeted. En nagy edessegfuggo voltam, most hetvegeken engedek meg magamnak par kocka csokit vagy egy fagyit, es ennyi.

Egyebkent sokat segit, ha egyszeruen nem veszed meg a boltban, amit otthon talalunk, azt esszuk.

Ügyes vagy, hogy le tudtál állni az édességről (még ha nem is jött be). Nekem egy napra is ritkán jön össze, pedig lelkileg nem tartom jónak... S bekavar, ha egy csomó édességet eszem, megdobja a kalóriabevitelt (az inzulint nem igazán, bár tudom, a szénhidrátszegénység még kevés az üdvösséghez).

Nos, mivel Nálad ez így bevált, csináld csak, kivéve, ha hozzám hasonlóan nem érzed (lelkileg) egészségesnek, hogy napi többször édességezel. A testnek nem kell, milyen már egy ilyen régi szokáshoz ragaszkodni... Néha OK, de mindennap... Többször...

S persze nem mindegy, milyen az édesség. A teljesen értelmetlen merő cukrokra fújok, a csoki viszont szolid, nem értem, miért üldözik, egy csomó értelmes dolog van benne, cukor pedig alig, ha pl. 1-2 kocka étcsokiról van szó, ami sokunknak elég egyszerre. (Persze van, akinek az életmódjába semennyi sem fér normál cukorból, az más kérdés.) Az is fontos, hogy az édesség ne vegye el a helyet a normális, fontos tápanyagoktól, de ez simán megoldható.