Hogyan reagálsz, amikor szabotálják az étkezési szokásaidat?

Pszichológus mindenképp javasolt egy nagy fogyás mellé.

Amúgy lehet enni anyuka sütijéből. Kisebb adag ebéd után egyetlen szeletet.

Ha pedig zavar akkor szólj. Nálunk szabály volt hogy nem tehettek megjegyzést arra hogy mit mikor hogyan eszem. Nekem ez stressz és megfeleléskémyszer volt

Én extrém nagy súlyról fogytam le. Mikor már elkezdett feltűnni a környezetemnek, ( pedig igyekeztem elkerülni ezt, pl bő ruhákat hordtam ami jobban takar stb), idővel mégis észrevették sajnos:( , és kaptam beszólásokat, de nem azért hogy megválogatom mit eszek, vagy az adagok miatt, többnyire inkább arról próbáltak meggyőzni, hogy én valójában rákos vagyok, beteg vagyok, csak nem vallom be. Miért nem vallom be? Nem ciki az stb. Mivel ezeket az embereket nem lehetett meggyőzni, elengedtem, gondoljanak amit akarnak. Idővel leálltak. Aztán tudomásul vették maguktól, hogy beteggé a kövérség tett, a fogyástól pedig jobbam érzem magam, gyógyulok testileg-lelkileg is. Később már leginkább csak gratulációkat kaptam, meg hogy egyre csinosabb vagyok. 1-2 beszólogató maradt akik szerint túlzásba vittem és túl sovány vagyok,( pedig teljesen egészséges súlyom van 175cm/64kg), de azok tipikus irigy emberek akik próbáltak, de nem tudtak lefogyni és emiatt frusztráltak. Nem foglalkozom vele.

Anyósomnál pl szoktak sütivel kínálgatni, de egyszerűen nem fogadom el. De ez nem ellenem és a diétám ellen irányul, alkohollal is szoktak, de mivel nem szeretem, azt sem fogadom el. Ők nem összeesküdtek, csak így szokták meg😂 hogy a vendéget tukmálni szokták kicsit.

Kicsit más ez is, én gyerek korom óta válogatós vagyok. Sose szerettem azokat az ételeket, amiket a családom evett. Nekem egyszerűen túl édes, sós, vagy épp zsíros volt. Szóval úgy nőttem fel, hogy folyamatosan kritizálva volt, hogy mit eszek (meg tbh kb minden, amit csináltam). Aztán kiderült, hogy étel intoleranciám van. Nekem is jött a győzködés, hogy semmi bajom nem lesz tőle, ami az esetek nagy részében veszekedésbe torkollott. Amint volt saját pénzem ételt vettem belőle magamnak, és főztem. Ezt kb elfogadták, bár kéretlen megjegyzéseket a mai napig kapok, de már elengedem a fülem mellett, és témát váltok. Meg alapból se sokat járok már át. Jelenleg a családom mindenféle betegségtől szenved az elhízás miatt. IR, magas vérnyomás, apámat többször műtötték szívroham miatt. Most már egy fokkal belátóbbak, az étkezésemet nem kritizálják, kivéve, hogy sütiket nem nagyon eszek (szoktam egyébként néha, de más jellegűeket, mint amiket ők esznek, mert egyszerűen nem ízlik, amit ők csinálnak).

Férjem családja sokkal elfogadóbb, ők mindenben is próbálnak alkalmazkodni. Amint tudják, hogy valamit szeretek, azonnal vesznek, külön főznek, ha valami olyasmi a menü, amit nem ehetek... Ég és föld, és őszintén sokként ért eleinte, hogy így is lehet. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy szüleim visszavettek. Egy kis egészséges versengés azt hiszem belejátszik a dologba, ami kifejezetten jót tett nekik.

Hogy reagálok? Vendégségben pl felállok az asztaltól és hazajövök.

Itthon meg senki nem cs.sztet, de úgy nőttem fel, hogy mindig! ment a pörgés a kaján (anyám egy cseppet kontrollmániás volt), úgyhogy nem viselem el.

Mindenki foglalkozzon a saját ételével.