Miért van ennyi buta ember?

Az emberek döntő többsége ilyen az élet minden területén. Vagyis mindenki hibás, csak ő nem. Nem azért hízott el, mert sokat eszik és keveset mozog, hanem mert ezt örökölte, meg amúgy is a hormonok. Ideje sincsen mozogni. Nincs pénze egészséges kajára. Aztán hirtelen arra lesz pénze, hogy megvegye a herbashakeet, mert azt hiszi, hogy ha mindent ugyanúgy csinál, csak reggelire megiszik egy lötyit csilliárdokért, azért mindjárt megkapja a mínusz 20 kilót meg a kockás hasat. Vagy ennek a tesója, amikor kiváltja a kondi/fitness bérletet, konkrétan fogalma nincs, hogy melyik eszközzel mit kéne csinálni, milyen felépítésben, ismétlésszámmal stb stb, aztán néhány hónap múlva, levonja a konklúziót, hogy semmi értelme mozogni, mert nem történik semmi. Szólni az embereknek segítő szándékkal nem lehet, mert akkor megbántódnak ,meg amúgy is gratulálni kell nekik, hogy ők mindennek ellenére elmentek edzeni.

Én tematikus fitness órákra járok, azért mert személyi edzőre nincs pénzem, nem is nagyon szeretek konditerembe járni (nem is tudnám azokat a gépeket rendeltetésszerűen használni), de a koreografált órákat szeretem és legalább van ott egy edző, aki kijavít. De csak addig javítja ki az embert, amíg az nem jár együtt azzal, hogy az illető megsértődik. Van egy jó 50-60 közötti nő, nagy túlsúllyal, szemlátomást semmiféle sportmúlttal nem rendelkezik. Olyan edzésre jön, ami nem is kezdők számára van, kifejezetten haladóknak, mind a koreo, mind az erőnlét szempontjából. Annyi önkritikája nincs, hogy legalább ne legelőre középre álljon, ahol áll egy helyben és rángatózik, mint egy autista hiszti közben, mindenki más meg őt kerülgeti, mert a nyomorult arra nem képes, hogy mikor a jobb lábunkat kell megemelni, akkor ne a bal kezével hadonásszon és társai. Feltart és korlátoz másokat. Semmit nem mozog, mert sem a súlya sem az erőnléte nem alkalmas erre a fajta mozgásformára. Értelme nincs, meg sem izzad, csak áll egy helyben és toporog, de legalább elmondhatja magáról, hogy ő megpróbálta, nem is akármivel, hanem ilyen kemény edzéssel (na ki a f**za csaj??), de sajnos semmi, hiszen ezt örökölte.

Ahelyett, hogy ezek az emberek (és én most azokról beszélek, akiknek tényleg komoly túlsúlyuk van, nem azokról, akik a télen felszedett 4-5 kilót szeretnék leadni) szakemberek segítségét kérnék (amibe a femina.hu nem tartozik bele). Szakemberek alatt pedig nem feltétlenül arra gondolok, hogy egyből személyi edzős órákat kell venni heti százszor, de azért egy egyszeri alkalmat ki lehet neki fizetni, aki legalább az adott edzettségi szintre, egészségügyi állapotra és súlyra tud vmit tervet írni, esetlen néhány órát lehet tőle venni, hogy kijavítsa az embert, ha rosszul akarná a gyakorlatokat végezni. Ugyanezt lehet fitness órákon is, a legtöbb helyen külön vannak leírások az órákról, hogy melyiket kiknek ajánlják és egy olyan ember, aki évek óta maximum f*ngáshoz emeli fel a s*ggét a saját egészségével játszik, ha egyből olyanra megy, ahol kb ilyen fitness ladykkel kell felvennie a harcot. De tudod, aki komolyan gondolja, annak mindezt nem kell elmondani, rájön magától is. A többi meg csak vergődik, aztán szépen találnak egy újabb bűnbakot, aki/ami miatt nekik egyszerűen nem sikerül.

De még egyszer írom, a legtöbb ember ilyen, nem csak a fogyást tekintve, de az is ugyanígy meg van magyarázva, hogy miért nem jut a szakmájában 1-ről a 2-re, hogy miért nincs még mindig megtakarítása, hogy miért nem végez el még egy iskolát stb. Mindig könnyebb másokat hibáztatni. Képzeld el, ha egy nagy halom ilyen szempontból nézve sikertelen ember egy nap rádöbbenne, hogy valójában ő rontotta el. Biztosan megnőne a depressziósok száma, hacsak nem egyből az öngyilkosoké...

A fogyás más dolog, szeretik elhatározni az emberek hogy ,,Na én most lefogyok!'', de aki ezen gondolkodik (az valószínűleg.. szép szóval duci) annak nem fog könnyen menni. El kell határozni, de nem egyszerű ám! Gondolj bele, hozzászoksz, hogy minden nap csomó kaját betömsz, aztán egyszer csak tálalják az ebédet: saláta. Nem lesz könnyű.

Nekem nem voltak eddig súlyproblémáim.

Szóval a kérdésre válaszolva, nem buták ezek, csak gondolnak egyet, ÉN MOST LEFOGYOK, de ezt igazából nem gondolták át előtte.

a bukásnak 3 oka van

a tudatlanság ,a függés és a harag.

ezek miatt adják fel sokan és a miattuk létrejövő érzések , félelem türelmetlenség, stb. miatt ...

A tudatlanság, a függés és a harag mellett van még egy: a motiváció. Nem mindegy, hogy azért akarok lefogyni, mert ma is szembe jött egy Victoria's Secretes plakát és jó lenne úgy kinézni, mint Adriana Lima, vagy azért mert felismertem, hogy az egészségemmel már komoly bajok vannak, amelyek zömmel a hatalmas túlsúlyomra vezethetőek vissza és ha így folytatom, akkor utolér a 2-es típusú cukorbetegség, lehet szúrni magamat mindennap, akár még a munkámra is hatással lehet a dolog, holott még 25 évem van a nyugdíjig. Akinek komoly motivációja van, az biztosan előbb jut el a sikerig.

Plusz ne feledkezzünk meg a támogató környezetről sem... nehéz úgy fogyni, ha mondjuk a férjem is vágósúlyban van, de neki ez megfelel sőt, én is megfelelek neki így, ő nem fog másként étkezni, még annál is jobbízűen fogja falatozni a véres hurkát krumplipürével, míg én majszolom a kis zellerszáramat. Szóval az is igaz, hogy sok tényezős a dolog, de zömmel az elbukások SZERINTEM (tehát nem hivatalos KSH adat) az valóban a butaságra és a tájékozatlanságra vezethetőek vissza, meg amit fentebb is írtam, hogy mindenki hibás, csak én nem. A problémamegoldás első lépése a probléma felismerése. Ha én nem látom azt, hogy azért híztam el, mert sokat eszek és nem mozgok, akkor már bukott az egész dolog.

Ha valaki elhatàrozza, hogy lefogy mert egészséges szeretne lenni, azt nem fogja izgatni, hogy a férj épp krumplistésztàt eszik, vagy fànkot.

Èn pl külön főzök a férjemre és magamra. Ő csak a mozgàsra akar figyelni meg csökkenti a nasit, nàlam radikàlisabb életmódvàltoztatàsról van szó Nem zavar, hogy megevett egy köcsögnyit a kedvenc édes gabonapelyhéből, amíg én fokhagymaborsos kesudiós ubisalàtàt ettem sertéskarajjal. Mert finom volt.:) Ha édesre vàgyom, összedobok yoghurtba egy kis kókuszreszeléket, meg fahéjat , isteni finom:)

Tényleg igaz, hogy vagy fejben dől el, vagy mennek a kifogàsok. Sajnos én is sokàig éltem velük. De kellett egy kis idő, hogy meglàssam, ez nem vezet sehova.

Sajnos sok emberből hiányzik a kritikus gondolkodás képessége. Hallanak, olvasnak valamit vagy látnak egy reklámot a tévében, és elhiszik, hogy az úgy van. Nem veszik észre, hogy a reklámoknak egy célja van: eladni a terméket, elhitetni, hogy az jó, a profit érdekében.

Másik gond az, hogy a sokféle, táplálkozással kapcsolatos tévhit és irányzat tengerében nehéz kiválasztani, mi a jó egy adott embernek. Az orvos ezt mondja, a Norbi azt, a mainstream média meg mindenféle, egymásnak ellentmondó, szenzációhajhász cikkeket/híreket közöl le. Sokat kell olvasni, megfelelő információkat beszerezni, kipróbálni dolgokat. Nekem is eltartott egy ideig, mire megtaláltam a saját utamat, ehhez nagyon sokat kellett olvasnom és tanulnom.

Nekem is az egészségem a legfőbb motivációm, ahogy sikerült rendbe tennem, lementek a felesleges kilók is. Amikor belekezdtem a jelenlegi étrendembe, a családom hülyének nézett, a férjemnek kb. 2 évig tartott, mire elkezdett komolyan venni. De az eredményeim magukért beszélnek, így lassan a környezetem is kezdi megérteni, miért nem térek vissza a régi, számomra egészségtelen és hizlaló étrendemhez.

Igen. Egyik ezt mondja, a màsik meg azt... Hozzàteszem, Norbi nekem nem szimpi, de alapvetően igaza van. Még 2 dietetikus se mondja ugyanazt egyébként. Elavult dolgokat tanítanak nekik.

Alig egy hónapja tértem àt a LCHF életmódra, és imàdom. Végre nem kell szenvedni meg éhezni. Ès ezt egy bizonyos dietetikusi javaslatra tettem.

Míg egy màsik 1200 kalóriàkról beszélt egy videóban.... hàt, kb az vegetàlàshoz lenne elég nekem. Persze nagyon egyéni, kinek mi vàlik be élethosszig. Még nagyon az elején vagyok, de érzem hogy én megtalàltam az utam végre:). Èg és föld van közte, meg a puszta kalóriàk szàmolgatàsa között.