Miért könnyebb el sem kezdeni enni (bizonyos ételeket, kinek mit), mint abbahagyni túlevés előtt?

Mert így vagyunk összerakva.

De ha már addig eljutottál, hogy ezt felismerted, akkor tudod is, hogy mit kell tenni, ha nem akarod túlenni magad: egyáltalán el sem kell kezdeni enni azokat a dolgokat, amikkel te túl tudod enni magad. Vagy csak annyit szabad belőlük otthon tartani, amennyit egyszerre megenni még nem számít túlevésnek.

Csuda tudja, miért ilyen az ember, de sokszor ilyen. Azért ezen lehet változtatni, hosszú idő alatt.

Ma már meg tudok állni fél kiló kenyér előtt :) Most sem tudok egy szeletet enni, de fél kilóig azért ritkán jutok el. De messze jobb, ha el se kezdem, mivel nekem ez nem jó étel.

S a földimogyorót sem 10-15 dekájával eszem.

Csokiból megy kevés, más édességből viszont sok, s hiába fogy el, az édességevés által kiváltott erősebb édességvágy rákényszerítheti az embert az újabb édesség készítésére... Ördögi kör, amíg a jó sok kalória jól nem lakatja az embert. Hogy ez túlevés-e, az helyzetfüggő.

De az ember ki tud fejleszteni egy kicsit erősebb önuralmat, illetve megtanulja, hogy mikor minek az evésébe ne kezdjen. Vagy ha nem opció sem a kevés, sem a semennyi, akkor kénytelen aköré szervezni a táplálkozását. Nálunk a családban ez van, a jóféle édesség a táplálkozás igen fontos része a legkeményebb diétában is.