Titeket, akik le kell adjatok nagyobb súlyt,30-40 kilót, mi motivál azalatt a pár év alatt, amig tart a fogyás, hogy ne adjátok fel?

Rosszul állsz hozzá.

Ha 120 kilóról lefogysz 115-re, sokkal jobban fogod érezni magad és nagyobb önbizalmad lesz, mint annak a nyominak, aki épp most hízott meg 35 kilóról 36-ra.

Egyáltalán nem nehéz. Csak te úgy akarsz fogyni hogy nem kellene semmit érte tenni, lusta vagy.

Kevés az akarat erőd.

Ha van egy kis eredmény , az már fel tudja dobni az embert.

Fotókkal!

Ha pl. 100 kilósan még mindig kövérnek érzed magad, akkor csak keresd elő a képeket, amiken még 120 kiló voltál, nézegesd végig, és látni fogod, mennyivel jobban nézel ki most és mennyire megéri folytatni.

Az kell hogy motiváljon, hogy normális ember csakis füvet legelhet és 40 kiló alatt kell lennie!

Ha ez nem igaz rád nem vagy normális ember, tegyél érte hogy az legyél!

Nem igazán motivál semmi, egyszerűen követem az új életmódomat (több-kevesebb kilengéssel, illetve rugalmassággal). Ha akarnék, se tudnék visszatérni a régire, bár néha azért lazítok. Amikor már 1-2 éve stagnálok, hajlamos vagyok elszállni néha, úgyis mindegy :D De utána összekapom magam s változtatok az étrendemen. Vagy nem. Lehet, hogy nem jó motiválatlan haspóknak lenni, de türelmem az van s egy idő után egyensúlyba kerülnek a dolgok s akkor már tudok fogyni különösebben zavaró korlátozások nélkül is (korlát nekem kell, esetenként elég drasztikus, de ezek jólesnek).

Ha különösebb önuralom kell a fogyáskor, az nekem rossz diéta, nem tartható (némi lazítással) egy életen át...

Nálam 5 év után jöttek a nehézségek, visszahoztam pár előnytelen dolgot, de ma már azok is laktatnak és szerintem nem egészségtelenek, úgyhogy alkalmilag beleférnek, ha mindennap nem is.

A túlzott megszorítások zavarának, úgyhogy engedni szoktam a vágyaimnak :) Szerencsére ahogy telik az idő, egyre szolidabbak.

Úgyhogy szerintem egyszer le fogok fogyni.