Elvesztettem a motivációmat fogyáshoz. Tudnátok motiválni? LENT.

Pedig egyszerű. Töltheted a fiatal éveidet azzal, hogy hízol, dagadsz, eszel, chipsfüggő leszel, nem mersz majd elmenni a strandra szégyenedben, nem találsz majd magadra normális ruhát, csak a plus size boltokban, és neked lesz utoljára pasid az osztályból, mert még táncolni sem akar majd veled senki a szalagavatón, az összes csoportképen pedig te leszel a "kövér csaj", a "dagi lány", a "kismalac". Soroljam még? Te leszel az, akit utálni fog a tesitanár, mert 2 lépés után leizzadsz és kifulladsz, ellógsz majd az órákról, mert annyira ciki lesz, hogy nem tudod tartani a tempót. A rokonságtól is csak megjegyzéseket kapsz majd, hogy de jó húsban vagy, biztos szereted a süteményeket.

Évente elhatározod, hogy majd most lefogysz, tornázol 2 napig, aztán meglátsz egy finom almáspitét, egy kis sültkrumplit, és hopp, kövi hónapra híztál 5 kilót, ettől majd elkeseredsz, egyre csúnyábbnak látod magad, és az is leszel, mert narancsbőrös leszel tetőtől talpig, nem tudsz majd lefelé nézni a tokádtól, a buszon pedig átadják neked a helyet, mert azt hiszik, ikreket vársz.

Ha lesz is pasid pár év múlva, olyan szégyellős leszel előtte, hogy még a pulcsidat sem mered majd levenni.

Aztán majd 25 és 30 között visszagondolsz, hogy az EGÉSZ fiatalságodat elpazaroltad, és ha sikerül is lefogynod, akkor is már csak egy csinos harmincas leszel, persze a bőröd akkor már nem lesz rugalmas, striás, eres és lógos lesz mindened.

Ha most nem kezdesz el egészségesen élni, akkor már nem nagyon lesz visszaút. A többség ennyi idősen esik bele ebbe a csapdába.

Első voltam, visszaolvasva talán kicsit durvára sikerült a motivációm, de saját tapasztalat... pedig nem voltam extrém kövér, de bizony többször megközelítettem a 100 kilót, 24 évesen jutottam el odáig, hogy végre felismertem, mit tettem magammal, és elpazaroltam 10 évet, a legszebb éveimet... iszonyatosan bántam, hogy nem volt senki a környezetemben, aki (már bocsánat) jól fenéken billentett volna, hogy te ökör, figyelj már oda magadra... mindenki csak tette a szépet, jaj így is csinos vagy, neked jól áll ez a kis plusz (a kis plusz majdnem 40 kiló volt), stb... én meg már el is hittem magamról, mikor a tükörbe néztem, hogy hm, tényleg csinos vagyok, nem is olyan gáz, hogy így feszül rajtam ez a felső...

Aztán megláttam a magamról, mások által készített képeket... óriási comb, óriási fenék, narancsbőr, hatalmas pocak, hátzsír, a karjaimmal meg el tudtam volna repülni, olyan integetőzsírom lett... és igen, szépen megtokásodtam, a bőröm csúf, sápadt, pattanásos lett, a hajam vagy zsírosodott vagy hullott, a szemeim karikásak voltak, rosszul aludtam, a gyomrom folyton fájt, a vérnyomásom is megborult... és mindezt azért, mert "áh, ebből a tábla csokiból nem lehet baj".

Félreértés ne essék, az én szememben az igazán nőies, csinos nő telt. Az anorexia, a kóros soványságra való vágyakozás éppolyan borzalmas, mint az elhízás.

De el lehet érni ezt a teltséget egészséges módszerekkel, és főleg úgy, hogy zsír helyett izmot építünk magunkra. A bőrünk szép és feszes marad, a fenekünk kemény és kerek lesz, és főleg baromi jól fogjuk érezni magunkat, mert amíg régen az első emelet után kifulladtunk, most már felfutunk a tízemeletes tetejére pihenő nélkül.

Aki még nem tapasztalta, el sem tudja képzelni, mekkora szabadságot ad a túlsúly leadása. Nem kell azon stresszelni, hogy megbámulnak e a strandon, nem kell szomorúan visszatenni a hosszúszárú csizmát, mert nem ér össze a lábszáradon, nem kell fél flakon deot elhasználni egy nyári napon, végre nem kell félni a boltban, hogy nem lesz a méretedben, nem kell félni az étteremben, hogy kiröhögik a kocát hogy zabál...

Tisztában vagyok vele, hogy sok nőnek választott életmódja a kövérség, és állításuk szerint boldogok is így. Azzal is tisztában vagyok, hogy néhány férfinak ez kifejezetten tetszik. Nem a telt csajok, hanem a ténylegesen kövér csajok. De ez, már bocsánat, szerintem gyogyó, és önámítás, de SZÍVÜK JOGA. De aki azt mondja, hogy így boldog, 90%-ban hazudik.

De ez, a jobbik eset. Az én esetem is jobb volt, viszonylag kevés bántást kaptam, legalábbis szemtől szembe.

De láttam és hallottam eleget, hogy hogy tudnak bánni a túlsúlyos lányokkal, és persze a fiúkkal, különösen az iskolában. Nem tartom megoldásnak a "márpedig én duci maradok mert jól érzem így magam és nem érdekel mások véleménye" mesét. Van bőven, aki tényleg magasról le tudja sz**ni a beszólásokat, de még a legkeményebb szívet is megsebzi, mikor a háta mögött összesúgnak, hogy "nézd a dagadt kocát, hogy falja a pizzát". És a fiatalok ezt csinálják. És igen, ne foglalkozz velük, de bizony ha föléjük akarsz kerekedni, akkor add le azokat a plusz kilókat, hogy aztán iszonyat durván a képükbe nyomhasd, hogy idenézzetek ba**ki, milyen jó nő lettem, amilyenek ti SOHA nem lesztek! És a padlóig fog esni az álluk és elképesztően irigyek lesznek.

Ha egy duci/kövér lány/nő lefogy, akkor az ÖSSZES nőismerőse, még akik eleve vékonyak, mindenki irigyelni fogja, és nézni fogják, hogy basszus, de jól néz ki. A pasik pedig, hajaj, nem győznek majd udvarolni. :D

Nekem volt egy feladós szakaszom félúton, amikor +15 kilóval elfogadhatónak találtam magam és úgy gondoltam, hagyjuk. Barátnőm viszont ekkor egy csalódás miatt olyan mértékben kezdett el enni és mellőzni a mozgást, hogy 2-3 hónap leforgása alatt 20 kilót felszedett, és őt rettenetesen megviselte. Soha nem láttam még annyira szomorúnak, mint amikor elmesélte, hogy nem jó rá egyik ruhája sem, a barátja elhidegült tőle, a családban is beszólnak neki, nincs ereje felmenni a lépcsőn... szó szerint összetört, és emiatt csak tovább evett...

És akkor megijedtem, hiszen én is ilyen labilis vagyok, rengeteget ettem bánatomban, de még örömömben is... akkor erőt kaptam, hogy folytatnom kell, és ha meg is fog utálni, akkor is rá fogom venni, hogy ezt a hülyeséget fejezze be, és TEGYEN MAGÁÉRT.

Nagyon jól tudom, az első heti edzések, a diéták, a megvonások, kb. a pokol. De ahogy meglátod, hogy lement 5-6 kiló, feszesebb a comb, kisebb a pocak, akkor rájössz, hogy bőőőven megérte kitartani. Nem beszélve arról, milyen durva boldogság- és elégedettség löketet kapsz egy jó edzés után.

Arra viszont figyelni kell, hogy ne állandó hízás és fogyókúrázás váltakozzon. Alapvetően kell úgy megváltoztatnod az életmódod, hogy ne legyen baj. A sport, az addig menjen, amíg járni tudsz. Mindegy mit, akár futás, akár úszás, kosár, foci, túra, bármi amit szeretsz. De SZERESD.

A finom ételeket pedig nem kell örökké megvonnod magadtól, nem is szabad. Csak tartogasd különleges alkalmakra, és mértékkel. Az egészséges ételeket pedig tanuld meg megfőzni/megsütni úgy, hogy finomak és gusztusosak legyenek. Egy jól összerakott csirkesalátát sokkal jobban fog esni elfogyasztani, mint pl. egy csomag chipset.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe a témához, ha bárkit megbántottam, elnézést, ha bárkinek kérdése van, nyugodtan keressen privátban is akár.

Sok sikert mindenkinek!

Hát ez nagy volt! :D Nagyon tetszett amit leirtal itt 3 kommentbe. :) Teljesen igazad van. Velem is hasonlo tortent. Viszont, én nemrég kezdtem bele ùjra(persze már többször volt ilyen, de sajnos mindig legyőzte az agyam a testem). Mint tudjuk a test mindent kibír, a fogyás fejben dől el. Minden akarat és kitartás kérdése. Semmi sem lehetetlen. 2 hònapja eldöntöttem, hogy életmòdot valtok. Azòta nehezen, de sikerült beiktatnom a rendszeres edzést és az egészségesebb étkezést. Karacsonyi időszakhoz képest is meglepően pozitív eredményeket produkált a testem, beindult a fogyás. :)) Szeretnék összehozni egy közösséget, akár fòrumon vagy facebook csoporton keresztül. Kommunikáciòt folytatni, motiválni, erőt, tippeket adni egymásnak. Ha részese lennél vagy csak jò lenne valakivel megosztanod, aki hasonlò cipőben jár, várom privát üzenetedet. :)

Jelenleg 100,3 kg vagyok. 106ròl indultam. 24éves, Budapesti, dolgozò nő vagyok. Jelenleg heti 5 alkalommal járok zsirégető és egyébb òrákra.