Hasznosnak találnátok egy olyan oldalt, amin tapasztalatokat olvashattok és motivációt kaphattok a fogyáshoz?

Fiatal, beteg, és túlsúlyos magyar nőként azzal kell szembesülnöm, hogy a hatalmas facebook közösségben nincsen egy olyan oldal, ahol HITELES segítséget kap az ember a mindennapos küzdelemhez. Azt látom, hogy van a bizonyos oldal, ami azt hirdeti, hogy legyél csak jóó kövér, fogadd el magad, és a zsír szexi, zabálj tovább. Illetve a másik, mikor 50 kg-s testépítő csajok próbálnak segíteni, de nagyon kevésnek van fogalma róla, hogy milyen onnan fentről elindulni az úton. Na hát ettől én teljesen kiábrándulok... Mindkét véglet rossz, és egyik sem célra vezető. 2015 elején Agyalapi mirígy problémát diagnosztizáltak nálam. Ez abban merül ki, hogy a hormontermelésért felelős agyközpontom leállt (nagyon lekopaszítva) Az ösztrogén és tesztoszterontermelésem közel egyenlő a nullával. 16 éves voltam ekkor és 100 kg. Akkor el sem tudtam volna képzelni, hogy a súlyomat bárkinek is elmondom majd. Sajnos nagyon hosszú út vezetett addig, amíg kiderült, hogy mi ez a probléma. Orvosok tömkelege vizsgált és nézett rám szánakozva/lenézve mert egy kövér lányt láttak, gondolván, hogy biztos egész nap csak zabál, és ezért ilyen "kövér". De mikor a kezükbe vették a véreredményeimet mind feladták és átadták az ügyemet, mert nem volt kedvük foglalkozni azzal, hogy miért vagyok ekkora, mikor a koleszterinem és egyéb értékeim átlag alattiak, láthatóan nem összeegyeztethetőek az elhízásommal, mindenki csak annyit mondott, hogy biztos pajzsmirigy probléma. koplaltam, keményem edzettem nem 1-2 órát, hanem napi 4-et. Szenvedtem és mégis híztam. A napi étel adagom 1 marék gomba, uborka, vagy esetleg pár szem paradicsom volt. Természetesen tudom, hogy ez iszonyatosan egészségtelen, és nem normális. Híztam tovább... 115 kg. Már nem nagyon álltam mérlegre és úgy döntöttem, hogy ha mindent megteszek azért, hogy változzon a dolog, de mégsem történik semmi, kénytelen vagyok elfogadni. Nem menstruáltam, ha leborotváltam a testem kb 3 hét múlva kezdett el újra növekedni pár szál szőke szőr, a vizeletem víz színű és szagtalan volt, az izzadtságommal együtt. (állítólag ezek voltak a tüneteim.) Mivel fogamzásgátlót szedtem, álmenstuációm volt minden hónapban, ennek hatására az apró ciszták amik mindenkinek a petefészkén megtalálhatóak nekem nem szakadtak le a havi vérzésnél. Ezt pedig policisztás ovárium szindrómának hívják. Egy újabb betegség. Még mindig csak 16 voltam és mikor 16 évesen az arcodba mondják, hogy gyereked tuti nem lesz (ami nem igaz), és csak megvető pillantásokat kapsz az orvosoktól, a pokolba kívánod a magyar egészségügyet. Nade ez a háttérsztori... :D Hamar felnőttem, ez biztos. Mire 17 lettem, már tudtam mi a bajom és gyógyszeres kezelést is kaptam, ami elég intenzív. A testem olyan ingereket kapott, amiket azelőtt soha. Rendes pisi, havi vérzés, szőrnövekedés, testszagok... Ezek egy átlag embernek tök természetesek, de nekem új volt mindez. És ami a legrosszabb, a hőhullámok. 20 fokban is képes volt égni a testem és ájulásközeli állapotba hozni magát. Nehéz ez az egész, rohadtul, és ezt igenis ki kell mondani. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak én küzdök ezzel. Viszont, a gyógyszer hatására van hormontermelésem, és képes vagyok fogyni. Ez már valami. Kicsit ellustultam, ez tény. Beletörődtem, hogy nem fogok lefogyni, és igenis szépnek láttam magamat, és most is így vagyok ezzel. Nem azért csinálom, mert undorító kövér disznónak tartom magam, hanem mert szép vagyok, de lehetek mégszebb is. Már több mint egy éve találkoztam az életem szerelmével, aki történetesen egy testépítő, kék szemekkel, szőke hajjal, gyönyörű mosollyal. Én meg voltam 115 kg, és gyönyörű, nameg magabiztos... :D Összeköltöztünk egy évvel ezelőtt, megkérte a kezemet, és én vagyok a legboldogabb nő a világon, ez egészen biztos. Sosem mondta hogy nem vagyok jó, sőt, minden négyzetcentiméteremet imádja, és nem örülne ha vékony lennék. 7 év van köztünk,de egymásban megtaláltuk a másik felünket. Szóval annak ellenére, hogy sok a megrázkódtatás, az életem tökéletes, és szeretném, ha mindenki el tudná ezt mondani magáról. Szeretnék segíteni. Megosztani a hozzám hasonlókkal, a harcosoknak, hogy én hogyan csinálom, és segíteni abban, hogy másoknak is sikerüljön, mert együtt könnyebb. Egy hónapja 112-115 között ingáztam, ma 105 vagyok. Ez alatt az egy hónap alatt vért izzadtam az edzőteremben, szenvedtem, elgondolkodtam rajta hogy feladom, DE büszkén csinálom tovább, mert tudom, hogy nekem ez jó. Abban a percben mikor a futópadon izzadok nem, de mikor minden nap legyőzöm magam, olyan érzés mintha teljesült volna egy hatalmas álmom. Az első alkalommal 1km-t erőltettem ki magamból, és azthittem kiköpöm a tüdőm. Nagy test, nagy teher, nehéz munkavégzés. Szép lassan felkúszott 3km-re naponta, de minden egyes nap azt hittem belehalok. Tegnap reggel úgy indultam el, hogy 3km meglesz. 3-nál úgy érzetem, hogy igenis többre vagyok képes, legyen 5. Ez jelzem majdnem kétszer annyi, mint amennyit halálhörögve csináltam minden nap. 5-nél éreztem, hogy mindkét talpam vérzik. A bőröm felszakadt a lábujjaim alatt, de nem álltam meg és 8km-t futottam!!!! Olyan büszke voltam magamra és a párom is rám, hogy boldogság öntötte el a testem minden porcikáját. Egy hónapja ez az első kényszerpihenőm, és hát ezen agyaltam, hogy lenne aki szívesen beszáll velem a munkába?? Azért is ecseteltem ilyen hosszan, hogy ki is vagyok és mik vannak a hátam mögött, mert másképp nem érzem hitelesnek. Én tudom, hogy milyen szar ,mikor nem tudsz úgy felöltözni, ahogy akarsz, és milyen szörnyű mikor valaki megvetően néz rád. tudom, hogy milyen iszonyatosan nehéz elkezdeni, nem holnap meg nem jövőhéten, hanem MOST. Tudom, hogy mi az a kemény munka, amit magunkért kell végeznünk, ha nem a külcsín, akkor az egészség miatt. Mert kövérnek lenni nem jó! Elfogadhatod magad, vagy sajnáltathatod magad, de akár valóraválthatod az álmaidat is! Én -10-nél járok egy hónap alatt, és ha van miből, könnyű fogyni, főleg ha a cél lebeg a szemed előtt. Nekem szerencsém volt a párom miatt, mert kaptam útmutatást kérésre, hogy mi egészséges és mi nem, mit lehet és mit nem. Kérlek titeket, ha elolvastátok ezt a jóóó hosszú sztorit és úgy érzitek, hogy jó ötlet és szívesen lennétek a közösségem tagjai, kíváncsiak vagytok én hogy csinálom, és kipróbálnátok, hogy milyen érzés változtatni végre, akkor írjatok!! A legfontosabb, hogy mind gyönyörűek vagytok, legyetek fiatal ducma csajok, anyukák, akiken a szülés után ottmaradt a felesleg, nagymamik, akik szeretnének fiatalodni, betegek, akiknek igenis kell a segítség.A cél pedig az, hogy együtt egyre csinibbek, fittebbek, egészségesebbek, és boldogabbak legyünk. Egy személyi eddzővel az oldalamon, én bejárom az utat nektek, ti pedig kövessetek, ha van bennetek elég akaraterő! Ez nem ámítás és nem dobálózás, ez a kemény valóság egy 105 kg-s 178 cm magas, 18 éves lánytól!

Csóközön gyönyörűim! Írjatok! Pálma voltam!