Hogy szabaduljak meg az edesseg iranti vagytol? Krom tabletta segithet?

A krom tablettáról még nem hallottam. Decén is ugyanebben szenvedek, csak én minden percben ennék csokit. Az előbb ettem meg egy tábla milkát, de még szerintem eszek egy bountit is... A megoldást nem igazán tudom, de ha napközben ennék csokit, akkor iszok egy pohár vizet, vagy többet, csak hogy tele legyek, és ne kívánjam úgy. De este sajnos nem tudok mit kezdeni magammal, ezért muszály ennem csokit. Remélem segítettem, ha nem is sokat...

Üdv.: Zsófi

Van, akinek a króm segít. Nekem a szénhidrát jelentős csökkentése szüntette meg az édességvágyat egy időben... Azt hiszem, voltak is rövid időszakaim, amikor nem ettem ilyesmit, de alapvetően sok édességet eszem, fogyáskor is, még ha ki is bírnám anélkül, de nem látom okát, hogy ne egyem (bár résen kell lenni, mert el lehet vele szállni). Természetesen megválogatom, milyen édességről van szó, szinte kizárólag erősen szénhidrátszegény, saját készítésű jöhet szóba, de a zsírra és az édesség mennyiségére is vigyázni kell. Tutibb lenne elhagyni, de nem vagyok én olyan szigorú fajta, főleg hosszútávon nem.

Szóval nekem messze az étrendváltoztatás segített a legtöbbet e téren s ebben bizonyára van logika. Az sem mindegy, hogy jóllaksz-e, mert egy édességszerető éhség esetén túl könnyen eljuthat az erős édességvágyig...

Nem tudom, mi neked a bizonyos idő, amit írtál, de ha csak ritkán eszel édességet, az azért nem olyan, mintha folyton, azonkívül az összetétel és a mennyiség is fontos. Még alkalmanként is erős felenni egy tepsi zserbót, de ha mindössze valami jóféle és azért nem kegyetlenül tömény édesség (vagy nem sok) van az ebéded végén, az még beleférhet.

Egy igazi édességfüggőnél necces a helyzet, mert mondhatnám, hogy az ilyennek el kell hagyni az édességet és kész, de egy igazi függőnél ez csak kényszerzubbonyban vagy bezárva lehetséges. Nekem sem sikerül nem enni, pedig én nem is érzek rá kényszert, mindössze megszoktam, finom, s szeretek sütit készíteni (s persze enni is). Nem egyszerű, ha az ember nem fegyelmező fajta, ezért reálisan nézve a dolgokat inkább jófajta édességet eszem.

Én abszolút durván édességfüggő vagyok, akár 200g csokit is megeszek egyben, vagy akár 4-5 szelet tortát, de például gyümölcsös müzliből is megeszek egy fél kilót egy nap tejjel vagy egy fél üveg lekvárt magában :) Hiába tudom, hogy gáz, ha ott van előttem, nem bírom leküzdeni a vágyat.

Viszont kezdtek már jönni ilyen-olyan egészségügyi gondok, úgyhogy eldöntöttem, hogy lefogyok. Egyetlen megoldás vált be: nincs itthon semmi ilyesmi, mert nem veszem meg a boltban :) A boltban meg tudom állni, mert ott nem ehetem meg azonnal, ahogy leveszem a polcról. Ha édességet akarok venni, akkor veszek valami kis adagot: egy túró rudit, egy 30 grammos csokit, egy gyümölcsjoghurtot, egy szelet valamit a cukrászdában, ilyenek. Csak ez működött, fogytam is 30 kilót tavaly. Néha elcsábulok és veszek egy tábla csokit, aztán megállapítom, hogy még mindig függő vagyok, képtelen vagyok félbe hagyni :)

#3: Kicsit irigyellek. Én sosem veszem édességet, a legközelebbi bolt pedig 4-5 km-re van. Szerintem 1 percen belül is tudnék édességet gyártani, ha muszáj lenne (bizonyára a nyersbonbon kijön annyiból, ha jó ponton állok a konyhában az elején), de 3-4 perc alatt komplett, csokiszószos-baracklekváros sütit készül.

Már megpróbáltam bevezetni szabályt, hogy legfeljebb csak a vacsora végén eszem édességet (hogy ne borítsa az egész napot. ez még nem jött össze) vagy hogy (nem nagyon zsíros krémes) piskótában és kávéban merül ki az édesség (ez még járható útnak tűnik, a piskóta az egyik legfogyókúrásabb ételem, ha elég visszafogott benne a lisztmennyiség. a rendes piskótákban általában az, az enyém pedig még szénhidrátszegény is, de sokkal finomabb özön dióval. talán nem kéne törnöm diót)...

Önfegyelem, sosem jött ki a hedonista és a rebellis énemmel, így olyanom nincs.

(Ki kéne hagynom az édességet egy egész napra, különben úgy fog tűnni, hogy függő vagyok... Egyébként nemcsak a megszokás, de a család is sokat számít. Ha az emberrel együtt élő emberek napi 4-5-ször esznek édességet, miközben annyi étkezésük nincs is, az azért nem segít. A párom hazajön, kap ebédet, a végén mondjuk épp egy komplett kis minitortával, ami krémes, gyümölcsös, gabos meg minden s övé a legnagyobb része... Megeszi, aztán azzal a lendülettel megy és csinál magának mazsolás rizssütit csokiszósszal.)

Neked lehet, hogy így működik, én mire észreveszem, már előttem is van a süti és nem hagyok belőle soha, igazából meg sem próbálom, eleve kicsit készítek (ma nem voltam fegyelmezett, egymás után jött egy csomó süti, de nem is érdekelt a dolog. vannak ilyen napok).

Lekvár nálam sincs, zavar is, amióta piskótát sütök, idén majd rámegyek a témára. Bár mivel van a mélyhűtőben gyümölcs, tulajdonképpen van lekvár szerepkörben használható ételem. Ráadásul nyers :D Szeretem kerülni a gyümölcsök hőkezelését.

Csokiszósz mindig van itthon, ha elfogy, csinálok, a páromnak kell a rizssütijeire, amiket úgy napi párszor készít. Mostanában én is eszem, az az örök visszatérő az életemben. Csokis és csokitlan, de azért kakaós korszakaim vannak. Lehet, hogy bizonyos értelemben kakaófüggő vagyok, de hogy nagyon szeretem, az bizonyos. Mindenkinek megvannak a kis kedvencei. Nekem elég sok és elég komoly, ijesztő belegondolni, hogy még a kakaó sem dobogós, hiába eszem napi sokszor.

Csemege lehetnék egy gasztropszichológusnak, akár létezik olyan, akár nem.

Ami az itthoni dolgokat illeti, a kreatív s elszánt elmét nehéz megállítani. Volt, hogy nem volt itthon semmilyen édesítő, ráadásul nagyon komolyan vettem a durva szénhidrátkeretemet. Természetesen mindennap egy csomó édességet ettem akkor is. Nem sok ember édesíti a palacsintáit banánnal, ha erősebben zöldséges ketogén diétán van, azt hiszem...

1) Ha valaki nagyon kívánja az édeset, általában lelki szükséglet jele. Az pedig már nem fogyókúra kérdés.

2) A másik lehetőség, az lehet, hogy túl sok vagy túl kevés zsíros, sós ételt eszel -ha túl sok a zsíros, nehéz étel a mindennapjaidban akkor a szervezeted egyensúlyba szeretné hozni a sós-édest, ha túl kevés zsírt eszel, akkor pedig édességgel szeretné pótolni a sós részt is.

Erre az elsődleges "recept", ha először is behozod a savanyút, keserű vagy a csípős ízeket (a lényeg, hogy minél változatosabb legyen), és a sós és az édes nagyjából fele-fele arányban fogyasztod. Az édes, nem jelent feltétlenül csak csokoládét és dobos tortát -gyümölcsök (akár leves vagy saláta formájában), tejes zabkása vagy házi puding, túrós ételek, tej, datolyás italok és satöbbi...

Ha mindennap eszel egy kevés csokoládét (pld. reggeli/ebéd után egy sor csokit), nem árt meg. A lényeg a mérték, és ha mértékkel eszel mindennap akkor nem kapsz "csokoládérohamot".

Naponta csökkentsd a csoki mennyiséget. Tehát ha eddig mindennap befaltál egy egész milkát, akkor naponta eggyel kevesebb sort egyél meg, és egyre több gyümölcsöt. Vagy a reggeli kávé+fél csomag keksz helyett gyümölcslevet/ teát igyál, mézes vagy lekváros joghurt mellé. Ha egy kicsit mindig másképpen eszed akkor nem unod meg (egyszer mandulával, másszor mazsolával, vagy friss kivivel...)

A nagyon nehéz ételekből pedig csak keveset egyél; ha mondjuk eddig marhasültet ettél krumplival, inkább pulykasültet (10-12 dkg), salátával (waldorf, almás-diós, cékla, francia...) egy másik tálon kevés rizzsel és zöldséggel. Desszertnek pedig puding, vagy aszalt gyümölcsök, esetleg egy kis túrós sütemény -ha a húsos, rizses és a desszertes tányérból mindig hagysz egy kicsit, már is sokat tettél (én ilyenkor arra gondolok, hogy az "angyalkámnak" hagyok, aki vigyázz rám, bár ez csak egy gyerekkori berögződés)