Túl evés, mint betegség?
Azt kezdem magamon észre venni, hogy diétázom, edzem fogyok is, de utána valami átfordul. Elvesztem a kontroll és csak z@bálok. Szakadásig. (Na jó, mondjuk csak egész hétvégén nassolok és olyat eszem amit nem kellene, na és abból jó sokat.) Utána bűntudatom van. Este nem is vagyok éhes, de amíg nem érzem azt a jólakottsági szintet, addig csak az evés gondolatával tudok foglalkozni, addig míg nem eszem. Ja, és ha tudom, hogy van ez az még otthon, addig eszem még el nem fogy. Többször eljutottam erre a szintre. Most is, hogy visszahíztam a leadott kg-kat. (Félreértés elkerülése végett, igen kövér vagyok. Tisztában vagyok vele. És nem csak úristen híztam 10dkg-t) És ez az állandó ördögi kör. Nem tudom, hogy csak tényleg a diétás étkezésem okoz ekkora evéseket, vagy csak nem tudok magamnak parancsolni. Vagy lehetséges, hogy pszichikai okai vannak ennek az egésznek. Sokszor depressziósnak érzem magam emiatt. Mikor "edzem", "futok" odafigyelek magamra nagyon jól érzem magam. Akkor happy minden, de utána átfordul az egész, és nagyon komor, és bús leszek. Igaz, megkérdezem magamtól, hogy szükségem van-e rá. De még is addig eszem még van.
Előre is köszönöm, ha valaki tudna nekem ebben segíteni.
24L
válasza:Két lehetséges ok lehet:
1. Nem jó a diétád. Írd le a súlyod, magasságodat, napi diétás étrendedet, hátha meglátunk benne valamit.
2. Pszichés. Ebben az esetben valamit pótolsz többnyire az evéssel. Azt kellene végiggondolnod, hogy mit. Illetve mi más tölthetné be ezt az űrt.
válasza: válasza: válasza:Ezt ennyiből nem fogjuk tudni... Sok ok lehet.
Tipikus a túl kemény diéta, de mindenféle lelki ok is lehet, akár önsorsrontás... Az ember sok mindenre képes.
Magamat sem elemeztem ki pontosan, nem érdekel, de azt észrevettem, hogy ha túlzottan eltérek a választott, jó életmódomtól, akkor eluralkodik a káosz... A normál étrendemen nincs különösebb csábítás vagy önfegyelem, minden simán megy. De ha tartok egy kivételes kilengő napot, akkor van rá esély, hogy ereszdealahajam lesz. Nemcsak hogy kihasználjam a lehetőséget (tuti sokaknál van ez), mert nincs hiányom és amúgyis rém gyakran lengek ki, inkább a nem megfelelő étel szervezetemre gyakorolt hatása ez. Eszem az ételeket s nem lakom velük jól. Mintha nem is ettem volna... Elég alapos túlevés után azért rájövök, hogy de, ettem, bár ne tettem volna. Mivel nálam alap a jóllakásig evés, a rossz ételek elég szerencsétlen helyzetet okozhatnak. Még jó, hogy a jó ételeim akkor sem maradnak el... S az ember jó esetben idővel megtanulja, hogy semmi értelme kilengeni, ha egyszer a rendes életmódja sokkal élvezetesebb (a rebellis én azért szeret tombolni néha).
De lehet, hogy nálad más az ok. Vagy több. Vagy bánatevés. Nem tudom. Nekem az evés komoly élvezet s túl sokat foglalkozom a témával. Igaz, főzni is jó, részben kiélem magam vele, az nem baj, ha nem én eszem meg az eredményt.
Jó, ha nem tartasz otthon egy csomó nasit, ha ilyen vagy. Már ha meg tudod oldani.
Én simán csinálok percek alatt édességet, venni nem veszünk semmilyet. De nem csinálok nagyon sokat s azt is főleg a nálam is édesszájúbb párommal etetem fel. Hasznos.
Lehet, hogy neked is könnyebb nem elkezdeni a félreevést, mint abbahagyni. Persze ehhez kell némi önuralom, de a teljes hiányával nehezen fog menni a változtatás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!