Mit tegyek, ha egyszerűen nem tudok enni mások előtt az iskolában?
Az a baj, hogy már régóta ez van, de mostanában nagyon elkezdett zavarni a dolog, mert a nap végére már majdnem éhen halok, mert reggel fél 8-tól délután fél 3-ig nem eszek semmit, de egyszerűen nem vagyok képes elkezezni ott enni. Olyan érzés, mintha mindenki nagyon csúnyának látna közben. És ráadásul azért nehéz ezen változtatni, mert már nagyon sokszor és sokan kérdezték, hogy hogyan bírom, és én erre mindig azt válaszolom, hogy jól, és hogyha bármit vinnék, akkor azonnal rákezdenék, hogy "Jé, xy eszik!", de közben meg az utolsó két órában már nagyon éhes vagyok,és mikor hazajövök mindent felfalnék, és ebből következik, hogy utána meg túl sokat eszek. És tudom, hogy ez nem jó, mert a szervezetem lebontja az izmot, és túlevés miatt zsírt növeszt, és annyira érzem, hogy ez így nincs, de valahogy óriási gátat érzek magamban, és nem tudom hogyan építsem le.
már gondoltam arra is, hogy a WC-ben ennék egy pár falatot, de az meg még szánalmasabb, bár jobb, mint a semmi. Sajnos amúgy is szörnyen önbizalom hiányos vagyok, mert régebben nagyon sokan csúfoltak a kövérségem miatt, ami mér persze elmúlt is odafigyeléssel le is fogytam, de nagyon félek, hogy visszahízom. Sportolni pedig sajnos egy ideiglenes csontbetegség miatt nem tudok még egy-két évig, és ez is aggaszt.
Valakinek van valami ötlete? Egyébként járok pszichológushoz, és gondoltam, hogy legközelebb megemlítem neki ezt a problémát, de sajnos három hét múlva van a legközelebbi időpontom, és addig is kéne valami megoldás. És tudom, hogy nektek ez lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de bennem nagyon rossz érzéseket kelt.
válasza:Én 5 évig csináltam ezt... Alig vártam, hogy hazaérjek, buszon sokszor majdnem összeestem..
Nekem pszichológus segített csak.
Szerintem nekem is csak a pszichológus segít majd, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy én most úgy csak simán beviszek valamit, és elkezdek enni előttük.
Köszönöm a válaszokat!
válasza: válasza:"egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy én most úgy csak simán"
én azért először próbálnám elképzelni. Aztán próbálnám elképzelni, hogy hogyan reagálom le a többieket.
Jéééé eszik. - Aha, meggondoltam magam.
És aztán meg is valósítanám.
Be kell vinni egy műzliszeletet és elmajszolni az egyik szünetben, NEM ELBÚJVA!
Lehet, hogy senki nem tartaná attrakciónak - csak benned él egy megmagyarázhatatlan félelem.
Mindenképpen kipróbálnám gyakorlatban - hátha le tudod győzni a félelmedet.
válasza:Tényleg említsd meg a pszichológusnak de sürgősen (a legközelebbi adandó alkalommal mindenképp)!
Akár el is ájulhatsz, de amit leírtál az akár evészavarra is utalhat. Ez nincs egészen rendben. Odáig stresszelted magad, hogy csúnyának, kövérnek érzed magad, míg ilyen kényszeres nem lettél.
És sajnos nagyon is tudom miről beszélsz, ugyanis pontosan ugyanebben volt részem (enyhén ma is jelen van).
Egészen nyolcadikos koromtól, mikor elkezdtem fogyókúrázni, annyira belelovaltam magam ugyanígy, hogy én se mertem enni egy falatot sem az osztálytársaim előtt. Ez így ment az érettségiig, és hozzáteszem én mindemellett elég súlyosan bulimiás is voltam. Ledobtam 10 kilót, koplaltam, de oda jutottam, hogy az időszakos koplalást hashajtás, hánytatás, zabálás váltotta fel. Egy átlagos napom úgy telt, hogy reggel 8-tól iskola, mondjuk 4-ig, semmi kaja, ilyen light italokat ittam. Aztán hazafele már remegtem, és sokszor betértem boltba, elszórtam a pénzem csokira, chips-re, kekszre- mindenre amit egyébként megtiltottam magamnak elvileg. Otthon ahogy beestem nekiestem a kajának, úgy, hogy szó szerint rohamszerűen, gyakran már nem is élveztem az ízeket, csak nyeltem. Aztán egy órás falás után elvonultam a wc-re és gondolom nem kell részleteznem. Na ezt megismételtem egy átlagos napon 3-5 x. Volt, hogy szédültem a tápanyaghiánytól, és majdnem elájultam a buszon, meg a rettentő görcsök a hashajtótól.. És ez 18 éves koromig tartott. Ezt most csak azért írtam le, hogy hova lehet jutni ezzel a mások előtt nem eszem dologgal, ez egy ördögi kör.
Most 21 éves vagyok egyetemre járok. Nem vagyok már bulimiás, de gyakran lenne rá késztetésem. Merek már enni csoporttársaim előtt, de általában rosszul érzem tőle magam, és szintén szégyellem magam, azt érzem, csúnyának, kövérnek látnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!