Ti milyen tanácsot adnátok a kövér osztálytársatoknak ebben a helyzetben? (fontos)

Kicsit hosszú lett, de nagyra értékelném, ha végig olvasnátok.

Nem is tudom pontosan, hogy hol kezdjem. Van egy osztálytársam, aki túlsúlyos, olyan 50-60 kg feleslege lehet. Most vagyunk végzősök szakközépiskolában, nem mondhatnám, hogy a barátom inkább csak jóban vagyunk. Ő is és én is tipikusan azok a magunknak valók vagyunk, tehát nem sok vizet zavartunk a középiskolás éveink alatt. Most volt keringők és mi nem keringőzünk, én azért, mert nem találtam párt, ő pedig alapból bejelentette, hogy nem fog. Ennek ellenére minden próbára be kellett járnunk, ez alatt az idő alatt kezdtünk el beszélgetni. Pár héttel ezelőtt végül „mélyebben” is elbeszélgettünk arról, hogy végül is miért vagyunk olyanok amilyenek. Ugye ahogy írtam mind ketten azok a magányos fajták vagyunk, tehát nem nagyon vannak barátaink és tinédzser korunk jórészét otthon töltöttük el. Én elmondtam a saját történtem és ő is elmondta a sajátját. A lényeg, hogy ő a túlsúlya miatt olyan amilyen. Már kiskora óta kövér és ellehet képzelni, hogy milyen atrocitásokkal járt ez kiskorától. Én szinte reflexből visszakérdeztem, hogy miért nem fogyott le. Elmondta, hogy már nagyon régóta próbálkozik és főleg azóta amióta bekerült szakközépiskolába.

A szülei is túlsúlyosak, abszolút, de nem foglalkoznak az egészségükkel. Így érhető, hogy miért lett ő is kövér. Viszont amikor bejelentette, hogy ő le akar fogyni a szülei nem támogatták. Így teljesen önerőből kezdett el fogyókúrázni. Utána olvasott a dolgoknak, de rögtön rájött, hogy komplett diétát nem tud fenntartani, hiszen nincs pénze, a család pedig nem hajlandó változtatni az étkezési szokásukon. Elméletileg rengeteg mindent kipróbált az évek alatt. A legtöbbször azt próbálta ki, hogy kisebb adagokat eszik, de azt mondta, hogy csak mindig egy darabig bírta utána egyszerűen mindig visszaállt a régi életmódjához. Ezen felül már próbált több diétát, sőt egyszer valamilyen adiaps nevű gyógyszert is kipróbált (erről semmit nem találtam a neten) amitől viszont folyton fájt a feje. Orvosnál is volt, aki dietetikushoz küldte, ő pedig adott neki egy diétát, de végül az egészből nem lett semmi.

A lényeg az, hogy máig képtelen volt lefogyni. Én azt vettem rajta észre, hogy pszichésen is teljesen kikészült. Miközben beszélgettünk többször is éreztem rajta, hogy dühös. Nem igazán tudtam neki hasznos tanácsot adni, a sablonos szövegen kívül, hogy akaraterő kérdése stb.. Azóta rengeteget gondolkodtam rajta, hogy milyen módszerrel fogyhatna le, de végül arra jutottam, hogy amíg otthon lesz addig szinte képtelen lesz lefogyni. Mondta, hogy mikulásra is egy csomó édességet kapott a családtól, rokonoktól. Én úgy látom, hogy egyszerűen a rendszertelen étkezés szokásának a rabja lett. Ugye kiskorától ilyen környezetben nevelkedett, otthon maximum akkor fogyhatna le, ha a szülei is megváltoztatják az étrendjüket, de erre nem hajlandók. Próbált már diák munkát vállalni, de erre falun szinte semmi lehetősége.

Próbáltam elképzelni a helyzetét és szerintem így sosem fog lefogyni. Képzeljük el, hogy az olyan felnőttek, akik egyedül laknak és a saját uraik az életüknek, de mégsem fogynak le. Pedig ők azt vesznek maguknak enni, amit akarnak, ennek ellenére még is képtelen lefogyni.

Szeretnék hasznos tanácsot adni neki, de képtelen voltam akármi használhatót kitalálni. Lényegében az érdekelne, hogy ti milyen tanácsot adnátok neki? Az a baj, hogy most mentálisan is teljesen ki van szerintem. Az pedig önmagában is hihetetlen teher tud lenni, ezt tudom saját magamról. Azóta is beszélgetünk, nekem nagyon jól esett, hogy tudok valakivel beszélgetni, remélem ő is hasonlóan érez.

Ti, hogy segítenétek neki?

18/F