Súlyos az esetem? Mit tehetnék ellene?

Régebben túlsúlyos voltam, és egyszer elhatároztam, hogy ennek véget vetek. 13 éves lehettem 155 centivel és 72-75 kilóval. Amit persze magamnak és családomnak köszönhettem, mert a rokonságban szinte mindenki túlsúlyos volt, mivel mindent ettek-ittak össze vissza, és ezt tanultam el én is. Elkezdtem fogyókúrázni, normálisan enni, és egy év alatt 55 kilóra lefogytam szépen. Ezt egészen 19 éves koromig tartottam, közben nőttem is, igaz, csak 3 centit. Aztán valami rám jött. Eldöntöttem, hogy újra fogyókúrázni kezdek, mert undorodom magamtól, hogy van formám, és nem vagyok olyan vékony, mint a modellek. Elkezdtem fogyókúrázni, ráadásul úgy, hogy mindenképp napi 1000 kalória alatt maradjak és ezt minél hasznosabb ételekből vigyem be. Emellett elkezdtem mozogni is napi szinten. 48 kiló volt az álmom, ezt két hónap alatt elértem. Meg voltam elégedve magammal, nem akartam tovább fogyni, de mégis. Olyan jó volt addig, hogy minden alkalommal kevesebbet mutatott a mérleg, hogy nem bírtam leállni, hiába nem akartam fogyni, mert tudtam, hogy ez veszélyes is lehet. Két hét telt el, és most 45 kiló vagyok, egyre kevesebbet eszem. Már mindenki - szüleim, ismerőseim - azzal etetnek egész nap, hogy beteg vagyok, ezt nem csinálhatom tovább. Most már én is túl soványnak tartom magam, mégis fogyni akarok. Eddig én döntöttem el, hogy mit ettem és mennyit, most a szüleim rakják elém a ételt, viszont én mindig kijátszom őket. Mivel sose tudtam társaságban enni, csak úgy, ha egyedül vagyok a konyhában vagy a szobámban, így mindig csak az étel felét eszem meg, a többit vagy a macskámnak adom, vagy kidobom, esetleg visszarakom. Például ha adnak egy pohár tejet egy adag müzlivel, mindig csak a tejet iszom meg, és mikor nem látják, a müzlit egyszerűen visszateszem a dobozva, és mivel a tesóim is eszik, így nem tűnik fel, hogy hiába adják nekem folyton, mégis tele a doboz. Sokszor megígérem nekik, hogy míg nincsenek itthon, addig enni fogyok, de azt is csak eltüntetem, és utána beadom nekik, hogy megettem. Emiatt is szörnyen érzem magam. Nem akarom ezt csinálni, de valami mégis erre késztet. Mit tegyek? Hogyan térjek végre észhez?