Párom szerint jó vagyok így, de én nem érzem jól magam a bőrömben? Szeritetek?

Folytasd a fogyókúrát, de azért a férjednek is legyen valamennyire igaza. Ha régebben legtöbbször ittatok közösen egy kólát, akkor most is igyál vele, csak max. fél pohárral, amikor ott van, egyél azokból, amiket neki is készitesz, csak magadnak kevesebbet szedjél, és a szénhidrátos dolgokból kevesebbet egyél meg. SZokj rá, hogy lassabban eszel, és akkor nem fog feltünni neki, hogy kevesebb az, amit megeszel.

Ugyanis neki ezek a közös kaják-italok beletartoznak a kettötök közötti megszokott élevitelbe, ha mindent kiikatasz, akkor alig marad valami közös a mindennapokra.

Abban nagyon igazad van, hogy le akarsz fogyni a régebbi súlyodra, a sportolás tényleg nagyon fontos, hogy ne csak soványabb, hanem formás is legyél. De ehhez nem kell feltétlen fogyókúra olyan értelemben, hogy csak pár dolgot eszel, hanem sokkal egyszerübb, ha a napi kalóriaszükségleteden belül eszel azokból az ételekböl, amiket egyébként is szoktatok. Az arányokat eltolni könnyebb, mint bizonyos dolgokat letiltani, meg ha mindenböl eszel, csak nem egyforma sokat, akkor késöbb könnyebb a súlyt megtartani.

Sok sikert.

Folytasd, nem csak a külcsinről, de az egészségedről van szó, sőt ha két gyerek látja, hogy kóláztok, akkor az ő egészségükről is. Egyre több kutató gondolja, hogy az amerikai elhízásjárvány (ami nálunk is tombol) egyik fő oka a cukor, és különösen a gyümölcscukor, amiből sok van a kólában.

Egy nagyevő számára bosszantó, ha a társa turkál az ételben - érthető. Próbáld ki az időszakos böjtölést, ha bejön (nem mindenkinek jön be), akkor este falhatsz vele, mégis fogysz. De a kólát mindenképpen kerüld.

persze folytasd.

az esztétikum másodlagos,az egészség és a test tökéletes működése,használhatósága az első.

pl nem fáj a hátad/térded,nem lihegsz ha fel futsz a 4.re stb.

a magas testzsír meg nem túl egészséges.

a konditeremig meg csinálhatod otthon a fegyencedzést.

Én is hasonló helyzetben voltam: volt rajtam kb 15 kg felesleg, és egyszer csak eljutottam oda, hogy nem tudtam igy elfogadni magamat.

Elkezdtem odafigyelve enni, sportolni, és ettöl fogyni is.

Mielött ebbe belekezdtem, a férjem mindig mondta, hogy neki tetszem igy is, tudja, hogy a gyerekek miatt változtam meg, ne foglalkozzak ezzel, öt nem zavarja.

Amikor elkezdtem kevesebbet enni, eleinte nagyon zavarta, mert a vacsora mindig az esti beszélgés ideje is volt, és neki nagyon furcsa lett, hogy milyen keveset eszek, meg hamar befejezem. Azért, hogy ne rontsam el ezeket az esti beszélgetéseket, rászoktam, hogy lassan eszek, meg egyszerre csak keveset teszek a tányérra, hogy többször kelljen szednem - és igy nem volt többé feltünö, hogy másként étkezem.

Amikor eltünt az elsö 10 kg, akkor egyszer csak megjegyezte, hogy nem tudja, mi lett velem, de sokkal csinosabb vagyok és majdnem olyan az alakom, mint amikor összekerültünk. Akkor elmondtam, hogy ez az eredménye annak, hogy odafigyelek magamra.

Azóta elfogadja a dolgot, söt örül neki.

Viszont ami nekem nagyon jó tapasztalat volt, hogy ha lassan eszel, sokkal kevesebbel is jól laksz, nemcsak idöhúzás.

Szóval ne add fel, csináld tovább lehetöleg feltünés nélkül.

Párod nem szedett fel pluszt?

Mert lehet csak irigy, hogy te végig viszed.

Enyém nem piszkál vele, de lelkiismeret furdalása van, hogy én csinálom, ő nem, pedig rajta is van mit faragni.

Találtam is anno ilyen írást, hogy vannak emberek, akik így akarnak visszafogni, ha nekik nem megy.