Ha valaki lefogyott másként áll a sporthoz?

28 kilót fogytam eddig, de nem állok másképp a sporthoz, sőt még jobban utálom mint eddig.(a kardió, és az aerobra gondolok) "Szenvedésből" csinálom hogy menjen már le az az utolsó 5kg...

Más rész pedig a kondizást szerettem meg nagyon, és csinálom is intenzíven.

(fiú vagyok)

Szia!

Hát figyelj én 11 éves korom óta sportolok,kisebb nagyobb szünetekkel túlsúlyosan,ez olyan plusz 10 és 20 kg között váltakozott az ideális testsúlyomhoz mérten. másfél évig birkóztam,de aztán sajnos megszűnt az edzés,utána másfél év kihagyás után 4 évig fociztam megyei szinten,és akár hiszed akár nem 16 évesen egy vékony csapattársammal voltunk a leggyorsabbak 30-40 méteren a csapaton belül.Nem mondom,hogy könnyű volt, mert kiköptem az elején a tüdőmet,viszont ez szerintem minden nem edzett embernél így van. Sajnos 4 éve abbahagytam a térdem miatt.Utolsó félévembe lefogytam 96-ról 78-ra csak sajnos rosszul ilyen koplalás szinten,mert nem nagyon tudtam,hogy nem így kell fogyni,hanem helyes étkezéssel szép fokozatosan,így aztán egy év múlva visszahíztam.

Aztán ,nem is volt nagy lelki erőm,hogy újra lefogyjak. Egészen másfél hónappal ezelőttig,amikor is újra elkezdtem,most már helyesen és mivel hiányzott a sport ezért elkezdtem bokszolni.

Amúgy szerintem érdemes olyan sportot csinálni,amit szeretsz.

Pl én magában a futást utálom,viszont, ha úgy kell futnom,hogy azt az adott sportom megköveteli azt mégis jó kedvel csinálom.A másik meg,hogy ösztönözve vagy akár edző akár csapattársak által.Főleg úgy,hogy nekem olyan a habitusom,hogy utálok veszíteni és megakarom mutatni mire vagyok képes.

Úgy,hogy szerintem csinálj olyan sportot amit szeretsz/ ösztönözve vagy.

Nem. Ok, én nem olyan hatalmas tömeget adtam le, csak 9 kg-t, még hátra van max 3.

Sajnos én gyerekkoromban is inkább az az ücsörgős típus voltam, ha nem volt muszáj, inkább nem mozdultam. A szüleim sem mutattak példát ebből a szempontból, nálunk sosem volt olyan, h együtt elmenjünk úszni, vagy bicajozni, esetleg csak kirándulni egyet. Apám mindig csak az igét osztotta, h bezzeg mikor ő gyerek volt, focizott, meg fára mászott, és vékony volt (míg én ugye nem).

No, mindegy, tehát én a mai napig szívből utálok mindenféle mozgást, de muszáj. Fura, de így van ez a futással, a tornákkal, a kerékpározással, mindennel. Annak ellenére is utálom, h egyenletes, közepes tempóban, kb a világ végéig el tudnék már futni, de pl. az intervallumos futás nem megy, most ezzel küzdök. Utálom szenvedtetni magam, de tudom, h eredménye csak így lesz.