Mit tegyek, ha elszállt a "lelkesedés"?
Tudom, sokan megkérdezték már, de most vagyok ezen a ponton, vagyis már másfél hete függőben van a dolog, eszek, amit éppen tudok, és nem nézem, nem számolom a kalóriákat, és érzem is magamon (1 cm-rel mértem többet a derekamon, de lelkileg sokkal többnek érzem, rettegek, hogy visszajönnek a leadott kilók, de elfogyott a kitartás, az akaraterő.)
Január óta csinálom, kisebb megszakítások persze voltak (meg elég lassan is fogytam mondjuk), de most úgy érzem, teljesen "leeresztettem".
Mindenképp folytatni szeretném, csak nem tudom, hogy állítsam rá vissza magam.
Ti mit tesztek ilyenkor?
én elfogadom hogy ember vagyok, és intelligensebb mint érzelmes, és nem várom magamtól hogy a világ összes dolgáért lelkesedjek. legyen ez testsúly kontroll vagy edzés, harcművészet vagy tanulás..
tehát egy elfogadás magad felé, a célok átgondolása sokat segíthet. ugye fogyni akarsz. gondolj arra, hogy min változtatnál a mosthoz képest. elvileg jelenleg megfelelő ütemben és módon fogysz, hiszen ezt te kontrollálod. és milyen lelkesedés szállt el? nem akarsz fogyni, vagy pontosan mi hiányzik?
ha van egy kitűzött célod, mondjuk testzsír mennyiség, vagy egy testalkat, akkor már nem kell lelkesedned, simán csak így táplálkozol amíg azt el nem éred.
olyat változtatni, hogy elkezdesz mondjuk cukrokat enni csak mert már nincs kedved fogyni, teljesen fölösleges. ha valami változatosságot akarsz, inkább egy hétig egyél nagyobb mennyiséget, de a normális ételeket fölösleges lenne lecserélni szennyekre. ha van kedvenc sütid vagy édességed, ezen a héten a helyedben ennék belőle, aztán folytatod az eddigi utadat a célod felé, ami remélhetőleg egészség centrikus.
Aczél.
Az elmúlt másfél hét folyamatos rohangálásokból, vendégeskedésekből állt (na meg ugye hó vége...), így jött ki, nem tudtam vásárolni, főzni nem volt időm, ahol épp voltam megkínáltak, azt ettem, meghívtak erre-arra, és felborult az egyensúly, az étrendem, amit eddig folytattam.
Lehet, hogy a lelkesedés nem volt éppen jó szó, inkább úgy fogalmaznék, kicsúszott a kezemből az irányítás.
Hétfőtől szeretnék visszaállni, persze előre láthatólag ennek semmi akadálya, csak tiszta lelki beteg vagyok emiatt, hogy ennyire "elengedtem magam", és úgy érzem magam, mint egy lufi, amit az elmúlt napokban csak fújtak, és... na:-S
lelki betegnek érezted magad? ennyitől?
mégis milyenek a mai emberek? én lelki beteg voltam amikor meghalt nagyapám, bár gyanús hogy csak 10 éves voltam.. hogy jön a lelki egészségedhez az étkezésed, étkezési szokásod? az alapvetően fizikai téren fogja meghatározni az állapotodat, egészségedet.
Úgy, hogy évekkel ezelőtt depresszió miatt felhíztam 83 kilóra, különböző eü. problémáim voltak, + magánéleti gondok, utána még mélyebbre csúsztam, és 14 kg lement 1 hónap alatt az idegtől, amint rendeződtem, egy tizes visszajött.
Úgyhogy lehet összefüggés, még ha más számára hihetetlen is.
És ha eszembe jut, hogy néztem ki...:-S
Igen, kikészülök, ha arra gondolok, mikor itt már 3 kg feleslegtől is egészségtelenül dagadt hájas disznónak nevezik az embert, akkor azért elgondolkodtató, hogy hiába értél el bármit eddig, még mindig kevés, mert csak azt látják, hogy felesleged van, akkor biztos egy igénytelen sz@r vagy, és csak zabálsz.
(Nem az én gondolataim, itt volt szerencsém olvasni őket, nem egyszer...)
saját magadért kéne tenned mindent, a fogyást is, nem azért mert ezt vagy azt mondanak/gondolnak.
az meg a fogyás 0. lépése, hogy a lelki gondokat megoldod, addig még étkezésen sem kell változtatni, mert amíg lelki sérült vagy, addig miért lenne hatalmad a testeden változtatni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!