Melyik a helyes megoldás?

Csak akkor kell rászólni, hogy ne egyen amikor már tényleg az elhizás jelei mutatkoznak rajta. Sportoltatni lehet minél többet, mármint úgy, hogy minél több sportot próbáljon ki, de csak olyan 6-8 éves korától elegendő.

De az elsőnek is igaza van. Ha az édesanyád tudná a fogyózás minden rejtelmét, csak csirke+rizst kaptál volna egész életedben.

Amúgy a modellek azok akik pont, hogy nem értenek az egészséges étkezéshez. Tisztelet a kivételnek.

szerintem ez nem egyszeri döntés kérdése, hogy most azt mondom a gyerekednek, hogy márpedig ne egyél többet holnap meg irány a fitneszterem. Mutatok 2 példát:

1. Nagymamám egyedül nevelte Édesanyámat, és elég nagy szegénység volt akkoriban, így Nagyi több műszakban is dolgozott, hogy elég pénzt keressen. Ebből következőleg nem volt ideje anyukámra, így nem is tudta neki teljesen átadni a helyes életritmust (ezen a téren). Úgy értem, soha nem volt idő arra, hogy lemenjenek a játszótérre futkározni. A másik, hogy ezt az idő- és szeretethiányt nagymamám étellel pótolta ki. Finomakat főzött, és szinte meg volt sértődve, ha anya nem kért belőle. De szabadon rájárhatott a sütire, kenyérre, amikor csak akart. Így anyukámnak mai napig gondjai vannak a súlyával, szinte sosem volt olyan helyzet, hogy több hónapig vékony lett volna.

2. Ezzel szemben minket öcsémmel úgy neveltek a szüleim, hogy már egész pici korunk óta aktív életet éltünk. Hétvégente túrázás, délután focizás, futkározás, közös kutyasétáltatás, szóval csak nagy ritkán volt tévé előtt punnyadás a program. Kis korunkban úgy kaptuk az ételt, hogy anya kitett a tányérunkra valamennyit, és ha mondtuk, hogy kevés, akkor azt válaszolta, hogy ha mindet megeszem és még éhes vagyok, akkor kaphatok repetát. Nagy korunkra is megszoktuk, hogy akármennyire is éhesek vagyunk, először egy normál adagot veszünk és csak akkor szedünk újra, ha tényleg éhesek maradtunk és nem csak a szemünk kívánja. Az étkezések közt nem volt soha nasi, inkább gyümölcsöt kaptunk. Ha nagy ritkán volt édesség, akkor épp csak annyi, hogy mire 4felé osztottuk, már csak az ízéért tudtuk megkóstolni.

Úgyhogy szerintem ez folyamatos nevelés, megszokás kérdése. Ha a gyerek mozgásra van nevelve és egészséges táplálékot kap, kordában tudja tartani a súlyát akkor is, ha egyébként hízásra hajlamos.

a gyerek táplálásáért a szülő a felelős. jó esetben van mit enni, de ekkor is fölösleges túletetni.

kontrollálni kell, az látszik egy gyereken is, ha kezd elzsírosodni. ami fölösleges, úgyhogy visszaveszek az energiabeviteléből.

az természetesen az utolsó dolog lenne, hogy magának vesz kaját, pláne valami szemetet. tehát mindenképpen azt szögezném le, hogy a szülőnek a lehető legnagyobb mértékben figyelnie kell a gyerek étkezéseire. beleértve szükség szerint a korlátozást is.

olyat meg nem értek, hogy nem lehet szeretni a sportot.. alternatív: ha nem küzdősportol, akkor harcművészkedik. egyiket biztos hogy szereti.

A nevelés fontos

Ne éhezzen, és ne zabáljon a gyerek. Ugyanígy szükséges a mértékletesség a sportban is. Vegyük észre, ha túlment egy határon, és próbáljuk visszaterelni, innen is-onnan is; felügyelve, de közben szabadságot is hagyva ahhoz, hogy később, szülői kontrollálás nélkül is problémamentes, egészséges életet élhessen.